Dr. Eduard Tripp: A légzés szerepe a shiatsu kezelésben II. rész

A szerző shiatsu-képzés vezető, pszichoterapeuta és supervisor Ausztriában

Forrás: Shiatsu Journal 87/2016/17
Fordította: Vass Éva


Menekülés, harc vagy megdermedés

A "fuss el vagy harcolj" reakció a szimpatikus idegrendszer által kiváltott túlélési mechanizmus, mely a reménnyel áll összefüggésben. Aktiváljuk a küzdési és menekülési reakciót, amikor- öntudatlanul - azt hisszük, hogy esélyünk van a túlélésre, vagy le tudjuk győzni a támadót. Az agyunk adrenalint szabadít fel, mely által a szívverés, az izomtónus (testi erő) és a légzésfrekvencia a fenyegetés hatására megemelkedik, hogy létfenntartó módon reagálhasson. Tartós terhelés esetében emellett olyan anyagcsere serkentő hormonok is működésbe lendülnek, mint a kortizon, mivel az adrenalin bár gyorsan, de csak rövid ideig hat.

A "megdermedés" ezzel szemben akkor aktiválódik, ha az akció során nincs reményünk a túlélésre, sem a küzdés, sem a menekülés nem tűnik ígéret teljesnek. Ilyenkor az egyedüli remény - evolúcióbiológiailag szemlélve - csak abban rejlik, hogy a ragadozó nem vesz észre bennünket, hisz a szeme mozgásban lévő tárgyra fókuszál, vagy nem fal fel bennünket, mert sok ragadozó nem eszik mozdulatlan tetemet. A "megdermedés" ennek megfelelően a nagyon erős figyelemről és mozdulatlanságról ismerhető fel. A hétköznapokban is újra és újra "lefagyunk", amikor kiszolgáltatottnak, erőtlennek, reményvesztettnek érezzük magunkat. Ilyenkor mind testileg, mind pedig érzelmileg ténylegesen ledermedünk. Traumatikus szituációkban ez a "megdermedési" válasz jelentősen erősebb és teljes dermedtséghez vezethet, vagy ahhoz, hogy a testi érzetek, pl. a fájdalom egyáltalán nem is lesz érzékelhető.

A "megdermedés" időnként szervezetünk legésszerűbb módszere arra, hogy ily módon a bennünket fenyegető vészhelyzetekben a sérülést ne, vagy ne teljes mértékben tapasztaljuk meg. Mintha le lennénk "szedálva", így a fenyegető helyzetet az ebben a pillanatban legjobb feltételekkel éljük túl. (Mindenképpen jobb, mintha a történéseket teljesen tudatosan érzékelnénk.) Az élmény azonban beég az emlékezetünkbe.

A kilégzés ereje

Sok tradícióban és technikában különleges értékkel bír a kilégzés, már csak azért is, mert egy erős és teljes kilégzés természetes módon támogatja a belégzést, anélkül, hogy külön izomerőt venne igénybe. Pontosan ezért bír nagy jelentőséggel a helyes légzés a különböző küzdősportokban. A technikájuk annál erősebb és kevesebb erőfeszítést kíván, minél teljesebb a kilégzés. A kilégzés egy másik, más szempontból még fontosabb hatása, hogy segítségével egy ránk irányuló zavaró energiát (pl. egy ütést) semlegesíteni tudunk. Vladimir Vasziljev orosz küzdősport-technika oktató így fogalmaz:

"Tegyük fel, a hasadba kapsz egy ütést. Ha helyesen lélegzel, az ütés kioldódik, nem keletkezik feszültség a helyén, nem lesz túlzott a véráramlás, ezáltal nem, vagy csak kismértékű vérömleny/zúzódás jön létre. Ezen kívül különösen fontos, hogy a helyes kilégzés megakadályozza a félelmet és az önsajnálatot, kvázi kilélegzed mindezt. Ily módon egy erős ütés sem okozhat károkat sem testileg, sem lelkileg."

A "helyes" légzés

A "helyes" légzés azt jelenti, hogy belégzéskor a belső terek erőfeszítés nélkül megnyílnak, kilégzéskor pedig minden feszültséget kiengedünk. Ezáltal a tüdőkapacitást optimálisan kihasználjuk, minimális energiaráfordítás mellett kielégítő mennyiségű oxigénnel látjuk el a testünket, és mentesítjük a széndioxidtól. A légzésnek mindig igazodnia kell a testi és lelki terheléshez: minél nagyobb a terhelés, annál rövidebb és intenzívebb a légzés.

Sok ember "normál" légzését azonban bizonyos tradíciók szerint nem tartják egészségesnek: ilyen pl. a túl magas frekvenciájú vagy túl nagy levegőmennyiséggel járó erős légzés.

Sok levegőt belélegezni nem feltétlenül azt jelenti, hogy a test sejtjeiben oxigéntöbblet van, mivel az oxigén eljuttatása a sejtekhez széndioxidot is igénylő komplex folyamat. A túl sok levegővel járó belégzés csökkenti a vér széndioxid tartalmát, ennek következtében az oxigén nem tud elég hatékonyan eljutni a sejtekhez. Ezért bizonyos határokon belül kívánatos a tüdő széndioxid szintjének növekedése. Ez egyébként a magas hegyekben élő emberek természetes állapota, magas a szervezetük oxigén felvevő képessége. Ezzel magyarázható, hogy sok állóképességi sportoló a magasban edz.

A légzés egy másik fajtája a gyors, kaotikus légzés viszont gyorsan a vér széndioxid tartalmának hiányállapotához vezet. Ennek következménye a sejtek rossz oxigénellátása, bár a vérből ilyenkor minimálisan magasabb oxigén-telítettség mutatható ki. Az életfolyamatok eközben átmenetileg rendkívül felélénkülnek, de a taoisták szerint ilyenkor magas lesz a jin felhasználás és az élet lerövidül.

Törekedjünk tehát a nyugodt, kiegyensúlyozott és áramló légzésre, hacsak izgalmak vagy terhelések nem követelik meg az erőteljesebb légzést.

A légzés a shiatsu kezelés során

1) Ahogy a cikk elején már említettem, a légzés csak akkor képes egy ellazított nyugalmi állapot ritmusában maradni, ha az ahhoz szükséges feltételek adottak: rugalmasak és befogadóak a szövetek, és nincsenek blokkoló tapasztalatok és sérülések.

A shiatsu kezelés során ezek a terek támogathatók, a légzési funkciók pedig felélénkíthetők és erősíthetők. Ez többek között az alábbi módszerekkel történhet:

  • Közvetlenül a tüdő meridiánon és annak pontjain dolgozunk, pl. a T-1-es, mint a tüdő gyűjtőközpontja és a T-9-es, mint a tüdő tonizáló pontja, a Nagy örvény.
  • A máj-epehólyag rendszerének ellazításával, amikor a légzés ismét szabad teret talál magának.
  • A vese erejének erősítésével, hogy az egyén kívánságai, érzései jobban kifejezésre juthassanak.
  • Ritmusos munkával, ami biztonságot és bizalmat közvetít, mely magában hordozza az elengedés és a lazítás lehetőségét.

Ha a légzést krónikus mintázatok blokkolják, melyek már a kötőszövetekbe és a jellembe is bevésődtek, még ellazult állapotban is csak szűk határokon belül tudunk kibontakozni. Ahogy a terápiás gyakorlat is mutatja, illúzió azt hinni, hogy egyedül és kizárólag csak a változás lehetősége által a változás meg is fog történni. Krónikus betegségek esetében különösen szükséges a folyamatos kezelés, hogy tartós változásokat érhessünk el.

2) Ha társunk "energiaszintje"alacsony, akkor a legjobb shiatsu kezelés hatékonysága is korlátozott. Alapvetően ugyanaz érvényes, mint általában az emésztésre: minden, amit megeszünk, azt elő kell készíteni, majd fel kell dolgozni. Ez energiát igényel. Ezért minél erősebb az emésztőrendszer, és minél több energia áll rendelkezésére, annál jobb az emésztés és a felvett táplálék asszimilálódása. Ezért fontos, hogy a shiatsu vagy más testi terápiás kezelés a kliens lehető legmagasabb energiaszintje mellett történjék meg. Az energiaszint növelés egyetlen lehetséges gyors és rövidtávú módszere, ha a kezelés alatt vagy előtt már aktiváljuk a légzést, ahogy a mindennapi életünk során is intenzívebbé tesszük a légzésünket, amikor valamilyen erőfeszítést teszünk.

3) Ha közvetlenül a partner légzésével dolgozunk, akkor támogathatjuk a be- és kilégzését. A belégzés az aktív, tudatos légzéssel áll kapcsolatban, és szándékos. Ha azonban a kilégzés mély (és amennyire csak lehet hosszú és teljes), akkor a belégzés magától megtörténik. A légzésmennyiség emelkedik, a légzés ritmusa önkéntelenül erősödik és mélyül. Nagy jelentőséggel bír a ritmus, amiben dolgozunk, a légzésritmus ui. egy mindent irányító dinamika a testben, mely a test más ritmusait is képes koordinálni és szinkronizálni. Ha a légzés szabadon áramlik, az a szervezet más funkcióit is "belendítheti", és végül egységet alkotva fog minden funkcionálni.

4) A szabadon áramló légzés, mely képes alkalmazkodni a testi és a lelki terhelésekhez, a lehetőségeinek teljes tudatában lévő egészséges ember kifejeződése. Az erős és koordinált légzés erőt ad nekünk. A rugalmasság a légzési mintázatokban segít nekünk az életkörülményeinkhez való szükséges alkalmazkodásban. Ha partnerünk stabil légzésritmust mutat, a következő lépés immáron abból állhat, hogy nagyobb "sávszélességet" viszünk a légzésébe, több rugalmasságot, ami nem más, mint egy játékos, vagy mondhatnánk "tánc-jellegű" munka.

5) A blokkok erőltetett légzéssel oldhatók, amikor is speciális technikák támogatják a nagyobb légzési mennyiséget és/vagy a magasabb légzési frekvenciát. Mindenekelőtt a kilégzés erőltetése az a hatásos módszer, amivel oldhatók a feszültségek, a fájdalom, a negatív érzések.

Egy tapasztalatról bizonyára már mindannyian beszámolhatunk: a nyomás gyakran csak azáltal lesz kellemetlen és fájdalmas, hogy közben feszültséggel és ellennyomással találkozunk. A mögöttes érzelem, amit magunkon és másokon is jól megfigyelhetünk, az elsődlegesen a félelem. A rettegett fájdalomtól való félelem feszültté tesz, majd a feszültség vezet oda, hogy fájdalmat érzünk, és ez már tulajdonképpen a HKO (hagyományos kínai orvoslás) megértése: a fájdalom a kí elakadásából keletkezik, és ezt a ránk ható erő és a legyőzésére kifejtett ellenerő eredményezi. Itt gyakran a következőt tapasztaljuk: ha ezt az érzést elengedjük, az ellenerő elmúlik, és ezzel végül vállaljuk a kockázatot, hogy akár meg is sérülhetünk… Ilyenkor gyakran elcsodálkozunk, hogy ekkor már nem is fáj, vagy sokkal kevésbé fáj, mint ahogy vártuk. A fájdalom csak a félelmünk és az abból származó feszültség hatására volt erős.

Ha egy blokkot fel tudunk oldani erőltetett légzéssel, ezután úgyszólván automatikusan visszatérünk egy harmonikusabb, nyugodtabb, nem blokkolt normál légzéshez, mint ahogy a jin a jangot követi.

6) Intenzív légzéssel, mint pl. a Rebirthing-technikában, a bioenergetikában, a holotróp légzésben, de az olyan intenzív masszázstechnikákban is, mint a Rolfing, vagy a poszturális integráció (többnyire szándékosan és tudatosan) egy hiperventillációs (túllégzéses) állapotot váltunk ki, bizonyos mértékű fiziológiai vészhelyzetet idézünk elő. Ennek a széndioxid hiánynak a következtében a szervezet elsődlegesen a létfenntartó funkciókat látja el. Az akut túléléshez nem feltétlenül szükséges folyamatokat azonban kevésbé támogatja. Az agyunk szempontjából ez pl. azt jelenti, hogy azok a területek, melyek az észleléseinket szűrik, nincsenek optimálisan ellátva, vagy másként, mint a "primitívebb" területek, ahol a félelmek és a traumák rögzültek. Ez ahhoz vezet, hogy a hiperventillációs állapotok következtében a traumatikus és más jelentős tapasztalatok és élmények könnyebben a felszínre jöhetnek. Így lehetővé válik a feloldásuk és reintegrálásuk is. (Ne feledjük, ez a retraumatizáció.)

Ha shiatsu kezelés során el szeretnénk kerülni partnerünk fenyegető vagy éppen lenyűgöző élményeinek és tapasztalásainak újraélését, figyelembe kell vennünk az emberi szervezetnek ezt a sajátosságát.

7) A légzéssel történő munka olyan segítő és támogató, mint amilyen sokrétűek és szépek a megnyíló lehetőségek. Nem szabad azonban elfelejtenünk, hogy mindaz a potenciál, amit magában hordoz, kockázatokat is rejthet. Nem megy mindig minden jól. Nem csak a partner felelőssége, hogyan kezeli az impulzusokat, melyeket mi adunk. Mi is viseljük azért a felelősséget, amit teszünk, és amit azzal eredményezünk. Ha kétségeink vannak, jobb kevesebbet tenni, mint túl sokat, ahogy ezt egy pszichoterápia tanárom is megfogalmazta. Gyakran az a legjobb döntés, ha nem teszünk meg egy problémás lépést.

További magyarázatok és irodalmi utalások sajnos hely hiányában most nem lehetségesek. Az eredeti munkában azonban a következő linken megtalálhatóak:

http://www.shiatsu-austria.at/index.php/magazin1/viewcategory/32-allgemeine-aspekte-von-shiatsu

 
Megosztom
 
Az iskola
Képzésnaptár
Képgalériák
Videofilmek
Jelentkezz most!
Rólunk írták
Gyakori kérdések
Archívum
 


Nemzetközi hírek, szakmai cikkek
Kattintson a letöltéshez!

 

Nemzetközi Shiatsu Iskola | 1111 Budapest, XI. ker. Budafoki u. 9-11. I. em. 2. Tel.: +36-70-947-4012  |  info@shiatsu.hu

Impresszum | Sitemap | Jogi információk | Adatvédelmi nyilatkozat