Fordította: Tóth Eszter

A shiatsuban a diagnózis valami mást jelent, mint a nyugati orvoslásban. Míg itt a diagnózis során egy betegséget és lehetőség szerint annak okát is a természettudomány szemszögéből írnak le, addig a shiatsuban a diagnózis során figyelembe vehető egy ember élettörténetéről és individuális helyzetéről szerzett benyomás is, melyben azok a panaszok megjelennek, amelyekkel a kezelésre jön.

Az általános gyógyászatban egy diagnózis ideális esetben azonnal kapcsolódik a terápiához. Ebből a szemszögből egy betegség okának felismerése egyértelmű utalásokat tartalmaz arra, hogy milyen terápiával kell kezelni. A shiatsuban azonban egy diagnózis csak korlátozott kijelentéseket tesz a további eljárásról ( amely sok esetben lépésről lépésre fog megmutatkozik a kezelés során); a diagnózis elsősorban egyfajta individuális érintési mód megtalálásában segíti a kezelőt, mely csak arra az emberre vonatkozik, és nagy valószínűség szerint csak abban a pillanatban hatékony.  Ezen felül a diagnózis egy témát állít a kezelés középpontjába, amely lehetővé teszi, hogy a figyelmünket és az alkalmazott technikákat - az ember egészének észlelése mellett - a kezelt életének és testének egy bizonyos területére koncentráljuk.

A kórházi-gyógyászatban egyre nagyobb felbontású vizsgálati eljárások segítségével, mikroszkóppal, komputertomográfiai és endoszkópos módszerekkel próbálják az ember fizikai valóságát, és lehetőség szerint annak legkisebb releváns is aspektusát megismerni.
A diagnózis ebben az esetben akkor a legmegbízhatóbb, ha minél több részinformáción alapul, minél pontosabb annál jobb. 
A shiatsuban ugyan szintén van jelentősége a "száraz tények" részleteinek, és ezeket pontosan meg is határozzák a diagnosztikai beszélgetés során. Azonban egy ember élethelyzete elsősorban energetikai jelenség. Az energetikai területek pedig alapvetően nem érthetők meg a részleteken keresztül. Sokkal inkább rezonancia által, melynek feltétele az érzékelő személyben meglévő nyitottság és tér. Ezért a shiatsuban - mint minden más egészleges eljárásban és ellentétben a kórházi gyógyászattal - az a fontos, hogy megfelelő távolságból tekintsünk az emberre, hogy lehetőség szerint egészében észleljük őt. Ennél a folyamatnál minden világosság mellett nagyon hasznos lehet egy kissé "életlen" pillantás.

A másik emberről szerzett tiszta kép itt nem a technikai részletek összegzéséből áll össze. Ez elsősorban ehhez az emberhez kötődő belső kapcsolat kifejeződése, melyhez a technikai tudás, az elmélet és a tapasztalat társul. Ehhez nyitottságra, élettapasztalatra és együttérzésre van szükség.

A diagnózis során az észlelés minden forrását használjuk - meghallgatjuk a másikat, és azt is meghalljuk, amit nem lehet kimondani, megnézzük, és látjuk a másik belső világát is, megérintjük és érezzük, mit akar mondani a teste, ráhangolódunk a másikra és az ő individuális helyzetére, megsejtjük, hogy mi az ami ebben a pillanatban valóban fontos. Mindezekből a benyomásokból kialakul bennünk egy kép, melyből tudjuk  - de lehet hogy itt inkább az "érezzük" vagy "sejtjük" szavakat kellene használni - mit is kell tennünk ennek az embernek ezen egyszeri helyzetében. (Az észlelés minden rendelkezésünkre álló forrásának bevetésére használja a hagyományos japán gyógyászat a Bo-shin, Mon-shin és Setsu-shin fogalmakat.)

A diagnózis folyamata semmi esetre sem korlátozódik az állapotfelmérő beszélgetésre és a hara diagnózisra. Sokkal inkább a megértés egy állandóan előre haladó folyamata, mely magába foglalja a kezelést is és nem zárul le a kezelés végeztével sem. A gyógyító magában a konkrét érintésben kap sok fontos benyomást, melyek kiegészítik a képet. Végeredményben addig tart a diagnosztikai folyamat, ameddig a páciens a kezelésre jár.

Az általános gyógyászatban a diagnózis megelőzi a kezelést, a shiatsuban kéz a kézben haladnak előre, átitatják egymást, megtermékenyítik egymást, sőt részben azonosak is.

Mindezen alapvető különbségek alapján már többször előkerült, hogy ne használjuk a "diagnózis" szót a shiatsuban, hanem inkább helyettesítsük egy másik fogalommal pl. "energetikai felmérés/értékelés".
Szerintem azonban a diagnózis szó az eredeti etimológiai jelentése alapján, mely "átlátást" jelent olyan értelemben, hogy megtapasztalni és közben felismerni, sokkal inkább helyénvaló a shiatsuban, mint a modern természettudományon alapuló gyógyításban.

A diagnózis folyamatának hét lépése

Azért, hogy jobban megértsük a diagnosztikus folyamatot, lépésekre bontottam. Ebben a felosztásban persze van valami mesterkéltség, és valóban nem a következő lista sorrendjének megfelelően érik a benyomások a kezelő személyt. Ennek ellenére nem csak a shiatsu-tanulók számára lehet nagy segítség, ha egy darabig szisztematikusan ezt a sorrendet követik és így ismerik meg az egyes aspektusokat.

A diagnózis folyamatának hét lépése:

  1. A beszélgetés, a meghallgatás művészete, "a tíz kérdés dala"
  2. Beleérezni/belenézni a testbe (ún. egésztest-scan)
  3. Test-diagnózis (pl. hara- vagy hátdiagnózis)
  4. A három kérdés:
    1. Hol és milyen módon mutatkozik meg a kezelt testében ez a téma?
    2. Mit jelent ez a téma a kezelt aktuális életszituációjának tükrében?
    3. Mi az erőssége és szépsége ennek az embernek, és milyen potenciák rejlenek benne?
  5. Eldönteni, melyik témával akarunk foglalkozni és milyen fókusszal, az előző lépések alapján kibontakozó megértésnek megfelelően
  6. A diagnózis során nyert információknak és a felállított kezeléstervnek megfelelő kezelés
  7. Hogyan lehet a kezelésen túl más módon is támogatni a kezeltet?

A továbbiakban részletesebben kifejtem az itt megnevezett lépéseket.

1. lépés: A beszélgetés - a meghallgatás művészete - "A tíz kérdés dala"

A beszéd-anamnézis

Beszélgetés alatt elsősorban a beszéd-anamnézist értjük, amit egy shiatsu gyógyász az első kezelés előtt folytat a kezeltjével. Ebben a beszélgetésben megpróbálja a kezelt életéből megtudni a kezeléshez fontos adatokat. Ezek részben "száraz tények", amiket egyszer meg kell kérdezni, mert nem vagy csak áttekinthetően változnak (mint pl. életkor, foglalkozás, múltbeli jelentősebb megbetegedések stb.) Aztán olyan dolgokat is meg fog kérdezni, amelyeket inkább "szoft" információnak nevezhetünk, mint pl. miért jön valaki shiatsu kezelésre, vagy hogy mi az, ami a legtöbb örömet jelenti ennek az embernek az életében.

Egy ilyen beszélgetés során tehát két dolog történik egyszerre: egyrészt tényeket tud meg a shiatsu gyógyász, melyeket akár rögtön fel is írhat egy adatlapra, ha ez az adott szituációban helyesnek tűnik. Másrészt megéli a kezeltet mialatt vele beszél. Érzi annak a térnek a hangulatát, amit ezzel az emberrel megoszt, figyel a másik beszédjére, testtartására (mely visszatükrözi a belső életszemléletét), az elhangzottakra adott reakcióira, adott esetben egy uralkodó érzelmi töltetre is, és meghallja a szavak mögött azt is, amit a másik nem mond ki, de mégis érezhető.

Teljes emberként észleli a partnert, ami azt jelenti, hogy felismeri, hogy nem kell tökéletesen megismernie őt, és nem is tudja, hisz egy ember személyisége mindig végtelen. Itt még semmiféle elméleti rendszerre nincs szüksége, mely a kapott információkat értelmesen összerendezi. Sokkal fontosabb az észlelés, befogadás, tudatos érzékelés.

Ez a diagnózis egész folyamatára érvényes: legjobb, ha az információkat egyszerűen csak gyűjtjük ameddig lehet, anélkül, hogy tudnánk, hogyan építhetjük majd be őket a kezelésbe. Benyomásokat gyűjtünk erről az emberről úgy, mint amikor szüretkor a fürtöket a hátunkra akasztott puttonyba tesszük, anélkül, hogy tudnánk, hogyan használjuk fel őket a későbbiekben. Egy ilyen "nem-meghatározásnak" az az előnye, hogy a kezelő minden benyomás számára nyitott marad, és ezt a nyitottságot semmiféle koncepció nem szűkíti be. Ideális esetben a kezelő csak röviddel a kezelés megkezdése előtt üríti ki úgymond a puttonyát, és ekkor kap egy átfogó képet a megszerzett információkról. Csak ekkor dönti el, hogy akarja felhasználni ezeket egy kezelésben, vagyis melyik témát választja és hogyan szeretné ezt a shiatsu eszközeivel feldolgozni

A meghallgatás művészete

Tisztelet és részvét

A partnerrel való elbeszélgetés lényege az, hogy bátorítsuk a megnyilatkozásra, adjunk teret neki önmaga megmutatására. Az információforrásnak fel kell fakadnia ahhoz, hogy a kezelő rezonanciába léphessen vele, érezni tudja a másikat és megoszthassa vele a teret. A saját belső (és külső) hozzáállásunkkal és magatartásunkkal támogathatjuk ezt a folyamatot.

Ide tartozik első sorban, hogy a partner teljes figyelmünket megkapja. A shiatsu-gyógyász érdeklődő (sokat elárul erről saját hozzáállásunk), és megpróbálja megérteni a másikat. Komolyan veszi a partner ügyét és rá figyel. Megpróbál közben olyan hiteles, nyílt és őszinte lenni, amennyire csak tud, és nem álarcot mutat a partnernek, hanem teljesen természetesen adja magát olyannak, amilyen. 

A shiatsu-gyógyász felkínálja az egész teret, nem szűkíti be azt a saját elképzelései vagy netán megoldási javaslatai által. Az elmondottakra vonatkozó saját gondolatok messzemenőkig háttérbe szorulnak a folyamat ezen fázisában. Annak a kísértésnek is ellenáll, hogy a partnerrel megbeszélje a felmerülő kérdéseket.

Ehelyett bizonyos távolságot tart ehhez az emberhez, és ahhoz, ahogyan őt tapasztalja. Ez egy együttérző, terápiás távolságtartás, melyben nyugtázza mindazt, amit elmesél a partner, de nem azonosítja magát ezzel, vagy az ide vonatkozó saját ötleteivel. És mindenek előtt ellenáll a kísértésnek, hogy értékeljen, ítélkezzen arról, hogy valami helyes vagy helytelen. Amit a partner elmond, az az ő életének a része marad, és ez így van jól.

Az együttérző távolságtartás azt is jelenti, hogy a shiatsu-gyógyász felismeri ennek az embernek a szépségét és erősségét, valamint azt a képességét, hogy külső és belső megoldásokat találjon a fennálló problémájára. Abból az elképzelésből kiindulva, hogy mi emberek valójában magunknak okozzuk a problémáinkat, tudja, hogy ez az ember hasonló módon a probléma megoldását is képes önmaga megtalálni, és valószínűleg meg is fogja találni (még ha bizonyos körülmények közt ehhez a shiatsu segítsége is kell). Egy ilyen erőforrásra koncentráló találkozás által olyan erőteljes tér nyílhat meg, melyben kibontakoznak és újra érezhetővé válnak a partner képességei.

Ha a shiatsuban együttérzéssel fordulunk a másik emberhez, akkor a sajnálatnak nincs helye. A gyógyító térben, amit megosztunk vele a bizalom pozitívan és támogatóan hat a másik erejére. A sajnálat ezzel ellentétben inkább valamiféle gyenge teremtménynek minősíti az embert. Inkább elveszi az erejét és gyengíti azt a képességét, hogy saját maga találjon megoldásokat.

Másrészt a shiatsu-gyógyász együttérzése lehetővé teszi a partner számára, hogy úgy érezze támogatják, és mindazokkal a problémákkal és fájdalmakkal, amitől fél, egy biztonságos térben találkozhat.

Mindez persze semmiképp sem jelenti azt, hogy a kezelő csak ül, és mindazt, amit a másik elmesél, passzívan elviseli. A művészet leginkább abban áll, hogy egy aktív, érdeklődő beszélgetésben vegyünk részt, és ezzel együtt nyitottak maradjunk és megőrizzük az együttérző távolságtartást. 
Az aktív oldal itt pl. értelmező kérdések formájában nyilvánul meg, (Jól értettem, hogy....?) vagy rövid összefoglalásokban, hogy világosabban lássunk. Mivel a helyes kérdések teret adnak a partnernek, fontos, hogy a kezelő egyfajta érzéket fejlesszen ki az iránt, hogy mely kérdések bátorítják a partnert arra, hogy előadja a dolgait, azzal az érzéssel, hogy ő az egyedül kompetens személy, aki önmagáról mesélni tud. A szuggessziós kérdések ellenben, melyek egy bizonyos választ hívnak elő, beszűkítik a teret, és ezáltal akadályozzák a termékeny beszélgetés kialakulását.

A tíz kérdés dala

Ez afféle költői körbeírása annak a művészetnek, hogy hogyan lehet lehetőleg kevés kérdéssel információk és benyomások maximumát megszerezni az emberről. Itt minden olyan kérdésnek helye van, mely érdekes lehet és amely nem sérti a kérdezett személyt, ill. semmilyen módon nem árt a beszélgetésnek.

Az a benyomásom, hogy sok shiatsu-gyógyász nem szívesen tesz fel személyes kérdéseket, vagy olyanokat, melyek az aktuális vagy múltbeli megbetegedésekre vonatkoznak. Talán az a bizonytalanság játszik ebben szerepet, hogy esetleg visszautasítják őket, vagy úgymond orvosi témákhoz nem tudnak szakmailag hozzászólni.

Az én tapasztalatom az, hogy sokkal nagyobb bizalommal viseltetnek irányunkban a kezeltjeink, ha minden olyan kérdést felteszünk, amelyekről úgy gondoljuk, hogy jelentőségük lehet, és ha beleérzőképességgel tudjuk feltenni a kényes kérdéseket.
A beszélgetés vezetése bátorságot igényel, méghozzá bátorságot ahhoz, hogy megmutassuk önmagunkat, milyenek is vagyunk valójában.

Fontos, hogy azzal is tisztában legyünk, hogy a shiatsuban nem arról van szó, hogy orvosi problémákat kezeljünk. Egy orvosi diagnózis a kezelés szempontjából csak azért érdekes, mert a megfelelő betegségkép információval szolgálhat számunkra arról, mit jelenthetnek a panaszok és komplikációk egy ember életében. Ezért megéri, bizonyos ismereteket megszerezni, ill. egy orvosi szótárat tartani a praxisban.

Ezen túl azonban ajánlatos félretenni az orvosi fogalmakat, és a shiatsu szemével megnézni, mi is történik valójában a partner testében. (pl. feltűnő energetikai minták, kyo és jitsu). A jelenlegi és múltbeli betegségekre vonatkozó kérdéseknek nem az a célja, hogy megmondja a kezelőnek, mivel is kell dolgoznia. Sokkal inkább csak ki kell egészítse az ennek az embernek az életéről kapott benyomást, és lehetővé kell tegye, hogy egy tiszta, világos képet kapjunk róla.

A következő lista példaszerűen tartalmazza azokat az általános információkat, amiket megkérdezhetünk:

  • Mit tehetek Önért? - Miért jött shiatsu kezelésre?
  • Teljes név, telefonszám, cím - ezek fontos információk, hogy jól tudjunk kommunikálni, adott esetben időpontot lemondani, vagy számlát kiállítani
  • Párkapcsolatban él-e a kezelt, vannak-e gyerekei (egy sor ok miatt alapvetően megváltoztatja egy gyermek az ember életét), mi a foglalkozása, (az erre a kérdésre adott válasz gyakran fontos utalásokat tartalmaz a fa-elemre nézve)
  • Volt e a múltban komolyabb betegsége, balesete, műtétei, vagy kórházi kezelése? (Az érintett testrészek ill. szervrendszerek utalnak a kezelt akkori energetikai állapotára, pl. az öt átváltozási fázis vonatkozásában, mely még valószínűleg ma is kihatással van.) Áll-e jelenleg kezelés alatt, vagy jár-e valamiféle más terápiára? Szed-e gyógyszereket? Ha igen, milyeneket és milyen okból? (lásd a fenti megjegyzést)
  • A nőket ne felejtsük el megkérdezni a menstruációs ciklusukról, annak körülményeiről, legalábbis a ciklus hosszáról, rendszerességéről, rendszeresen fellépő fájdalomról (dysmenorrhea),  vagy egy esetleges premenstruális szindrómáról (PMS=hangulatingadozások, testi lelki feszültségek a ciklus előtti napokban, hetekben - ez is adhat bizonyos körülmények között fontos információkat a fa-elemhez)
  • Szívesen teszek fel kérdéseket arról, hogy mi az ami az életben örömöt okoz a másiknak? Itt gyakran érdekes reakciók következnek, egy morcos "Miféle kérdés ez?" -től egészen a mosolygó "ó, nem is tudom hol kezdjem"-ig. Gyakran sokkal több információt kapok ilyenkor a sorok között, mint másik 10 kérdésre kapott válaszból.

Ezen túl a shiatsuban hasznos, a 10 kérdés dalában az öt átváltozási fázis állapotára vonatkozó speciális kérdések sorát összeállítani.

Az öt elemre vonatkozó kérdések harmonikusan beágyazódnak az egész beszélgetésbe. Igencsak ajánlott idővel kitapasztalni, hogyan tudunk itt is lehetőség szerint kevés kérdéssel dolgozni. Én magam ritkán teszek fel egynél több, és csak kivételes okok miatt kettő vagy több kérdést egy-egy elemhez. Értékes információkat kaphatunk az elemekről és az energetikai szervekről más kérdésekre adott válaszokból is, és az ezeket kísérő testbeszédből is. Itt a kezelő elsősorban arra a testrészre figyel, ahol a reakció a leginkább megjelenik, különös figyelemmel a törzsre, ahol az elemek és az energetikai szervek találhatók.

A következőkben szeretnék 3-4 lehetséges kérdést felsorolni az egyes elemekhez, mivel minden helyzet más, és bizonyos tapasztalatot és beleérzőképességet igényel, hogy megtaláljuk a helyes kérdést ill. annak helyes megfogalmazását, hogy aztán a válasz informatív legyen.

A felsorolt kérdések csak példák. Az öt átváltozási fázis elméletének alapos ismerete lehetőséget ad a kérdezőnek, hogy játsszon a kérdésekkel. Lehet, hogy egy konkrét szituációban, teljesen más kérdések jutnak eszébe, amelyek rezonanciába lépnek a partner sajátosságával és egyedi helyzetével.  Az is megtörténhet, hogy a másik szituációjának vagy élettörténetének lényeges aspektusai, vagy egyszerűen csak a kérdezőben keletkezett megérzések utalnak egy bizonyos elemre. Ilyenkor további kérdéseket tehet fel a kérdező, amelyek ebbe az irányba mutatnak, hogy még többet megtudjon és megértsen.

Fa-elem

  • Mi a foglalkozása? (már az általános kérdéseknél fent szerepelt)
  • Milyen fontos Önnek a rendszeres sport, a testmozgás? (az erős és aktív máj-energiával rendelkező emberek is hajlamosak a stagnáló máj-kí-re, ezért ált. fontos számukra egy rendszeres testi elfoglaltság pl. a szabad levegőn való mozgás vagy sport)
  • Hogyan reagál a stresszre? El tudja magát igazán engedni?
  • A menstruációs problémákról és PMS-ről a nők esetében már fentebb esett szó

(Olyan példák következnek, amikre az embernek nem kell rákérdeznie, mert másképp is észlelhetők: a szemek kifejezőereje, mintegy sugárzó szemek; nyomásérzet az epehólyag meridián lefutása mentén a fejen, az oldalvonalon; testi feszültségek; nyomás, melyet az ember önmagában és a környezetében felépít; izgatottság, ezek bizonyos körülmények közt mind láthatóak vagy érezhetőek. )

Tűz-elem

  • Jól alszik? (egy kiegyensúlyozott, egészséges tűz teszi lehetővé, hogy jól aludjunk el, jól aludjunk és kipihenten ébredjünk)
  • Fázós-e vagy inkább mindig melege van? Gyakran hidegek vagy forrók a kezei és a lábai? ( A válaszok utalhatnak a fa-, föld-, vagy vízelemre is.)
  • Milyen a partnerkapcsolata? A gyerekeivel való kapcsolata? (Ezek a kapcsolatok szívügyek - az ilyen kérdésekre adott spontán reakciók gyakran informatívabbak, mint a válaszok maguk. A válaszok fontos benyomásokat adhatnak a föld elem állapotával kapcsolatban)

(A Shen, úgy mint a sápadtság vagy a pír az arcon, látható; a felső melegítő kisugárzása, mint a szív és szívburok helye; a beszéd tisztasága, világossága hallható; a tűz kifejeződése a mellkasban, az alkarokban vagy kezekben szintén jól észlelhető)

Föld-elem

  • Milyen az étvágya?
  • Volt már valaha gyomor- vagy emésztési problémája? (ezek a fa-elem kifejeződései is lehetnek)
  • Milyen a széklete? (a lép-hasnyálmirigy energia gyengesége okozhat pépes székletet vagy hasmenést.  Ez jó kérdés lehet a vastagbélhez, ill. a fa-energiához is - a fa-energia túlzott feszültsége akadályozza az emésztőszervek működését)
  • Gyorsan elfárad? (ez más elemre is utalhat). Könnyen megizzad? (ez a lép-elem gyengeségére utalhat, vagy akár lehet a tüdő, szív vagy vese különleges állapotainak következménye)

(a bal oldali, középső melegítő kisugárzása; sárgás bőrszín; a kötőszövet és az egész test kövérsége vagy soványsága)

Fém-elem

  • Hajlamos a megfázásra? (a tüdő irányítja a Wei Qí-t)
  • Milyen az emésztése? (már a föld elemnél is megkérdezhettük)
  • Dohányzik-e? Mennyit és mikor, milyen körülmények között? (már csekély mértékű dohányzás is jelenthet jelentős megterhelést a fém-elem számára)
  • Vannak- e bőrproblémái?  (ez a fa-elemre is kérdezhet)
  • Milyen fontosak a szociális kapcsolatok önnek, könnyedén kezeli őket?

(A tüdő-terület kisugárzása a felső melegítőben ill. a vastagbél területe az alsó melegítőben; a bőr problémái; merevség a testtartásban és a belső tartásban)

Víz-elem

  • Általában kipihentnek vagy fáradtnak, esetleg kimerültnek érzi magát vagy stresszes-e? ( a válaszok kimondatlanul is észlelhetők - minden esetre a kérdés feltevése gyakran megkönnyíti egy termékeny beszélgetés kialakulását, mert a partner úgy érzi, hogy megértik)
  • Szokott-e időnként fájni a háta? (ez a kérdés vonatkozhat a felső és középső melegítő szerveinek állapotára is, mivel a felső melegítő elsősorban a hát felső szakaszán a középső melegítő a hát középső szakaszán mutatkozik meg)
  • Gyakran hideg vagy forró a keze, lába?
  • Voltak-e valaha fülproblémái? (ill. fogproblémái)

(Az alsó melegítő és a hát alsó szakaszának kisugárzása; egy erős vagy túlfeszített víz-elem jelei a test sok helyén jól megfigyelhetők)

Folytatjuk!

Sokat ülsz? Fáradt a hátad, merev a nyakad?

Támogasd a feltöltődést, lazítást, a megújulást a do-in gyakorlataival!

Töltsd le az eBook sorozatot, és kezdd el használni a do-in-t még ma!

>