Fordította: Tóth Eszter 

5. lépés: Eldöntjük, melyik témával és területtel szeretnénk foglalkozni, az előző lépések során kialakult megértés alapján

Ideális esetben shiatsu gyógyász a diagnózis folyamatában eddig a pontig csak benyomásokat gyűjtött, anélkül, hogy azon gondolkodott volna, hogy ezekkel milyen módon tudna dolgozni, vagy hogy mit is állítana a kezelése középpontjába. Csak ebben a fázisban kezd el azon gondolkodni, hogyan is folyhatnának össze a különböző információk egy kezelésben. Nagyon ajánlott, hogy az észlelő tudatot ameddig csak lehet tágra hagyjuk, és ne szűkítsük be idő előtt a gyakorlati megvalósításra vonatkozó gondolatokkal.

Most azonban időszerű már eldönteni a kezelés konkrét témáját. Ez általában a beszélgetésben, az egésztest-szkennelés során valamint a testdiagnózisban szerzett benyomásokból és a 3 kérdésre adott válaszokból adódik. Bármi válhat egy kezelés témájává, amire figyelmünket irányítjuk, és ami összefügg a páciens kívánságával, amivel végül is felkeresett bennünket.

Sok esetben a hara- vagy hátdiagnózis döntő utalásokkal szolgál egy értelmes témaválasztáshoz, ami aztán valószínűleg egy energetikai szerv helyzetével fog foglalkozni.
Persze ugyanígy adódhat a téma a partner panaszaiból és kívánságaiból, mondjuk ha konkrét testi panaszok miatt pl. hát- vagy ízületi fájdalmak miatt jön. Ilyen esetben magukat a konkrét panaszokat is a kezelés középpontjába állíthatjuk.

Az, hogy egy téma mellett döntünk, segít abban, hogy megőrizzük a kezelésben a tiszta tudatosságot.  Megkönnyíti, hogy megtartsuk az áttekintést és ne terelje el a figyelmünket sok más érdekes, de nem a témához tartozó dolog, ami a kezelést úgymond felvizezné, és jelentéktelenné tenné. A világos témaválasztásnak azonban elsősorban az a hatása, hogy a kezelő figyelme és energiamezője, és éppígy a kezelté is, a kezelt testének és életének egy bizonyos területére összpontosulhat. Ez nagyon fontos a shiatsu hatékonyságához.

Fókuszterület egy shiatsu kezelésben

A téma kiválasztásával azt a helyet, ahol ez a téma a testben legvilágosabban megmutatkozik, a kezelés fókuszterületeként vagy referenciaterületeként határozzuk meg. 
Egy testi fókuszterület meghatározásának az az értelme, hogy a kezelés alatt könnyedén megtartsuk a témát, hogy rajta maradjunk. Így egyrészt lokálisan dolgozunk ezzel a területtel és észleljük az ott végbemenő változásokat. Másrészt a test más területein végzett munkát is a kiinduló területhez viszonyítva végezzük, és ha szükséges hagyjuk, hogy kapcsolat vagy rezonancia alakuljon ki.

Egy shiatsu kezelés elsődleges célja, hogy a partner szabadságát növeljük a fókuszterületen - és ezáltal több lehetőséget biztosítsunk az energetikai minták változására. Ez aztán az egész ember szabadságát és lehetőségeit is növeli, hogy az életében más utakat járhasson. Ezért a shiatsu-gyógyász elsősorban ennek az egy területnek az igényeit követve fogja a kezelést alakítani. Egész idő alatt, akkor is ha éppen távolabb dolgozik, nyitott kapcsolatban van ezzel a hellyel  - ill. újra és újra felveszi vele a kapcsolatot, akár közvetlenül fizikailag, akár csak a figyelme által. Észleli az ott végbemenő változásokat és a változó igényeket, és ennek megfelelően halad előre a kezelésben. A fókuszterület a kezelés súlypontjává válik.  

Ha egy téma mellett döntünk, az semmiképp sem jelenti azt, hogy csak ezzel a területtel dolgozunk. Éppen ellenkezőleg, minden más olyan területet meg kell szólítani, amelynek a téma szempontjából jelentősége lehet. Persze ezeknek a területeknek az érintése nem szabad, hogy öncélú legyen, sokkal inkább arra irányul, hogy több lehetőséget adjunk a fókuszterület változásának. Azok a területek jelentősek itt, amelyek az érintésben leginkább rezonanciába lépnek a fókuszterülettel és így azt legerősebben befolyásolják.

A fókuszterület energetikai kyo-jitsu mintája ugyanis élő kapcsolatban van a test más területeinek a mintáival; hiszen csak azért létezhet, mert ezt más területek a saját kyo-jitsu elrendeződésükkel lehetővé teszik. A fókuszterület csak akkor változhat, ha más területek is változnak. A kezelő, a fókuszterülettel való kapcsolat által, akkor is ha éppen más területtel dolgozik, megkönnyíti a különböző egymással összefüggésben álló területek kommunikációját és kiegyenlítődését. Emiatt a shiatsu minden esetben egy egésztest-kezelés - részleges kezelések kivételek maradnak.

Nagyon fontos, hogy következetesen de mégis játékosan könnyedén bánjunk a fókuszterülettel. Ha rabszolgaként kötődünk ehhez a területhez, túlzottan beszűkül a kezelés szabadsága, és gyengül a lehetséges hatás.

Azt, hogy egy kezelésben először lokálisan dolgozunk a fókuszterülettel, aztán hozzuk létre a kapcsolatot az egész testtel, vagy először más területek érintésével előkészítjük a lokális munkát, a kezelő dönti el az aktuális kezelés kívánalmainak megfelelően. Ha egy lokális témával kezdünk, annak az a nem alábecsülendő előnye van, hogy a téma automatikusan a kezelés központjává válik - nem vesztjük el olyan gyorsan szem elől. Azonban lehet, hogy elengedhetetlen a témával való foglalkozást más területek shiatsu kezelésével előkészíteni.  

Egy kezelés világossága minden esetben azon áll vagy bukik, hogy van-e egy világos téma és egy egyértelmű fókuszterület - ez jelentősen befolyásolja a hatását.

Két út

A shiatsu gyakorlatában alapvetően két út van, amelyeken eljuthatunk egy világos témához és fókuszterülethez s ezáltal egy hatékony kezeléshez:

1. A testben lokalizálható panaszokon keresztül, melyek miatt a páciens felkeres bennünket
2. Egy testi diagnózis segítségével, mint a hara- vagy hátdiagnózis

1. Egy lokális témából kiindulva

Ha valaki egy konkrét, a testben meghatározható problémával (pl. hátfájás, ízületi panaszok) érkezik, akkor természetesen a panaszos hely válhat a kezelés fókuszterületévé, súlypontjává, amelyen az ember azt is lemérheti, hogy a kezelés a helyes irányba megy-e, hogy hatékony-e és lehetővé teszi-e a változást. De lehet egy másik terület is, mely az elmondott panaszokkal fontos kapcsolatban állni látszik, ilyen lehet pl. egy fejfájás esetében a nyak és a váll területe.

Gyakran lelki panaszokat is lehet a testben lokalizálni, ott ahol a kezelt leginkább megnyilvánulni érzi őket (ez lehet egy testi vagy emocionális érzet mint pl. egy égető érzés, vagy egy érzelmileg megélt fájdalom). Ezért érdemes a partnert megkérdezni arról, hogy hol érzi leginkább az általa leírt érzelmi állapotot a testében. Más példák lehetnek a helyi rossz érzésre pl. szorító érzés a torokban, vagy nyomásérzet a szegycsont mögött.

Vegyünk példának egy ízület akut vagy krónikus problémáit. Ha ez az, amiért a páciens hozzánk fordul, akkor legtöbb esetben érdemes a fájó ízületet és a környékét a kezelés központjává tenni. Ez azt jelenti, hogy alaposan megnézzük a területet, kézbe vesszük, konkrét kérdéseket teszünk fel a panaszok milyenségét és történetét illetően, és helyileg dolgozunk ezen a területen. Már ebben a korai fázisban észrevehetjük, hogy reagál-e, és hogyan reagál a figyelemmel vagy kézzel történő érintésre.

Miután a lokális munkát lezártuk, egy teljestest-kezelés segítségével integráljuk ezt a területet az egész emberbe. Felkínáljuk ennek a helynek rezonanciahelyként a kezelt egész testét, mely többnyire lényegesen elmélyíti a hatást a kiindulóponton. Azonban a kezelés ezen fázisában is újra és újra kapcsolódunk a fókuszterülethez, akár a kezeinkkel, akár a figyelmünkkel, hogy megtudjuk, hogyan reagál az a kezelési terület kibővítésére. Néha érdemes lehet, először kitágítani a teret más testrészek kezelése által, mielőtt a fókuszterületre rátérnénk és ott lokálisan dolgoznánk. A shiatsu mindkét eljárási módjának az a célja, hogy lehetővé tegyük a panaszos hely jobb integrációját az egész testbe.

Egy ilyesfajta munkának (és nem különben egy jó shiatsunak is) az az alapja, hogy a kezelő teljes figyelmével azon a helyen van, amit a kezeivel érint. Ez egyrészt lehetővé teszi a különféle energetikai minőségek és minták (kyo és jitsu) érzékelését a testben, és a velük való direkt munkát (lásd. "a kyo-val és jitsu-val való munka" c.cikket is). Másrészt maga a figyelem is hatékony eszköz a shiatsuban, sőt én a shiatsu legfontosabb eszközének nevezném.

2. A hara- vagy hátdiagnózisból kiindulva

Ha a hara- vagy hátdiagnózis követjük, akkor kiválasztunk egy olyan szervet, amellyel ebben a kezelésben elsősorban foglalkozni szeretnénk. (lásd lent). A kiválasztott energetikai szerv állapota majdnem mindig világosan megnyilvánul a fizikai testben. Leginkább a törzsön, a három üreg területén jelennek meg a szervek, ott ahol valóban elhelyezkednek. Az energetikai szervek ezen megjelenését észlelhetjük, "láthatjuk", érezhetjük. A testnek az a helye, ahol egy energetikai szerv a leginkább megmutatkozik, a kezelés fókuszterületévé tehető. Ebben az esetben ugyanúgy fog dolgozni a shiatsu gyógyász, mint egy olyan fókuszterülettel, melyet a panaszok tettek azzá.

A zen-shiatsu általában elterjedt gyakorlatával ellentétben, hogy egy kezelésben két meridiánnal ill. energetikai szervvel dolgozunk, azt javaslom, hogy válasszunk ki egyet a két kapcsolódó kyo-jitsu szerv közül, mely a kezelés témáját képviseli, és elsősorban ezzel dolgozzunk. 

Habár egy kezelésben elsősorban egy fókuszterülettel dolgozunk, szükség esetén használhatjuk a második szervet és annak megjelenését a testben vagy a meridiánlefutásban, azért hogy a kezelés témáját egy ellentétes szemszögből is megszólítsuk, és erősítsük a kommunikációt a kyo és jitsu között. De akár teljesen ki is hagyhatjuk, ha éppen nem látszik szükségesnek.

Egy szerv kiválasztása a kezelés témájaként, kezdetben gyakran nehezére esik a shiatsut tanulóknak. Ez főként azért van így, mert egy shiatsu-út ilyen korai szakaszában még nincs olyan nagy tapasztalatuk, hogy a saját szubjektív érzéseikben bízzanak, ami a legmegbízhatóbban megmondja, mely döntés a helyes és mit kell tenni.

A haladó tanulók és shiatsu-gyógyászok számára helyes lehet, két energetikai szerv és a meridiánjaik kapcsolatával dolgozni, mint Masunaga ezt a jitsu és kyo szervek kapcsolatával ajánlotta. De ez csak a kezelés egy lehetséges formája a hara és hátdiagnózis alapján, és nem mindig a legjobb.

Shiatsu egy nem testi fókuszterülettel

Egy kezelés fókuszterülete egyértelműen lehet nem-materiális síkon is, pl. egy érzésben mint a gyász, félelem vagy düh, melyet a kezelő a térben vagy a partner egy testrészében észlelhet. Ezek benyomások is lehetnek arról, hogyan kezeli egy ember az élet speciális területeit, milyen erősségek és lehetőségek, ill. milyen korlátozottságok vehetők észre. Idevágó példák lehetnek a terhelés és stressz kezelése, egy általános lelki és testi feszültség vagy hasonlók. A kezelő kapcsolódhat egy energetikai szerv állapotához úgy is, hogy megkérdezi, milyen viszonyban van a partner ennek a szervnek egyik fő működési aspektusával, ill. milyen erősségeket vagy akadályoztatásokat érez ezzel kapcsolatban.

Ahhoz, hogy érdemben dolgozhassunk egy ilyen nem anyagi fókuszterülettel, elengedhetetlen, hogy világosan észleljük, "érezzük" azt, és a kezelés alatt is észlelhessük a változásait. Egy haladó meridiánmunka gyakran önmagától is olyan shiatsuvá válik, ahol a kezelő észreveszi a kezelt erősségeit és gyengéit a szóban forgó energetikai szerv egyik központi funkciójával kapcsolatban.

Egy shiatsu képzés során - ill. a hivatásos munka első éveiben - mindenesetre érdemes a fókuszterületet egyértelműen a partner testének egy behatárolható helyén megtalálni. Ez haladó shiatsu-gyógyászok számára is mindig jó tájékozódási pont, főleg, ha egy páciens testileg lokalizálható panaszokkal érkezik shiatsu kezelésre.

A téma és a fókuszterület közti különbség

Némely képzésben résztvevőnek nehezére esik megérteni a téma és a fókuszterület közti különbséget. Valóban sok esetben szinte azonos a kettő. Ha például egy páciens derékpanaszok miatt (vagy térdpanaszok miatt) jön shiatsura, akkor egyértelműen adódik, hogy a hát alsó szakaszát (vagy a térdet) tegyük a kezelés témájává és fókuszterületévé is.

Mások azonban általános témákkal érkeznek, amelyek nem köthetők egyértelműen a test egy bizonyos területéhez, mint pl. alvászavarok vagy mert "egyszerűen jobban akarják érezni magukat". Eben az esetben a shiatsu-gyógyász valószínűleg a hara- vagy hátdiagnózist fogja követni, hogy egy világos témát kiválaszthasson. Az energetikai szerv azonban, mellyel aztán dolgozik, az ember nagyon sok oldalát magában foglalja, és sokkal többet jelent, mint csupán egy terület a három testüreg egyikében, ahol is a szerv megnyilvánul, és amely ezért fókusztémává válik. Ezek az ember testi, lelki, mentális vagy akár spirituális oldalai is lehetnek.

Egy kezelés témája a fölérendelt fogalom. A fókuszterület viszont egyszerűen csak egy hely a testben, ahol a téma egyértelműen megmutatkozik. A shiatsu-gyógyász itt tud a hely energetikai mintájával dolgozni, és könnyedén nyomon követheti a kezelés során fellépő változásokat is.

A kezelési terv

A kezelés tehát a téma és a fókuszterület körül forog. Ezek a munka kiinduló- és sarokpontjai. Amikor az ember még a professzionális shiatsu tevékenység kezdetén van, akkor érdemes rászánni egy pillanatot a tulajdonképpeni kezelés megkezdése előtt arra, hogy átgondoljuk a kezelés lehetséges menetét. Akkor is ha aztán ez teljesen másképp történik, mint ahogy röviden átgondoltuk, mégis a gondolataink által előkészítettük a teret a munkához. Így könnyebb megtartani az áttekintést, és megérezni, hol is tartunk éppen a kezelés ívét tekintve. Könnyebben fel tudjuk mérni, melyik a sok kínálkozó lehetőségből a fontos, és melyik az, amelyiket jobb, ha elengedjük.

Így például elgondolhatjuk, hogy milyen pozícióban kezdjük a kezelést, attól függően, hogy mondjuk melyik testhelyzetben hozzáférhető legjobban az a terület, amivel először dolgozni akarunk, vagy melyik testhelyzet az, ami a partner nyitottságát és bizalmát a leginkább növeli. Átgondolandó, hogy rögtön a fókuszterülettel kezdjünk dolgozni, vagy előtte inkább egy távolabbi területet érintsünk, amellyel előkészítjük a témával való közvetlen munkát.

Tapasztalataim szerint egy kezelés 4 szakaszból áll: Kezdéskor a köszöntés, a témával való közvetlen munka, majd ennek a munkának a beintegrálása az egészbe, mely megnöveli a fókuszterület rezonanciaterét, és végül a lezárás, az utolsó érintés. A legnagyobb részt természetesen a témával való munka és az integráció teszi ki, és gyakran nem is lehet őket egymástól egyértelműen elválasztani.
Az első és utolsó érintések bár rövidebb, de ugyancsak fontos szakaszok.

A tapasztalatunk növekedésével egyre inkább megsejtjük egy kezelés kezdetekor, hogy hogyan is nézhetne ki ez a 4 fázis. De ez semmiképp sem jelenti azt, hogy ragaszkodunk ehhez, sokkal fontosabb, hogy minden lehetőség nyitva maradjon azért, hogy a kezelésben kibontakozó igényekkel rugalmasan tudjunk szembenézni.

Hiszen a shiatsu egy játék is.

Folytatjuk!