Forrás: http://www.schule-fuer-shiatsu.de/frames/ie/frameset_7.htm 
Fordította: Tóth Eszter 

Az érintés minősége elsősorban a shitsu gyógyász belső állapotától függ, és itt is leginkább a praxisa során elért belső szabadság mértékétől. Attól, hogy milyen mértékben tud ellazultan, a saját belső teréből cselekedni, nem pedig a perifériáról, amely pl. a vállak és izmok feszültségében mutatkozik meg.

Szerencsére a shiatsu gyakorlása fejleszti azt a képességet, hogy ebben a nyitott, központosított állapotban tartózkodjunk. Ezt a folyamatot támogathatja a csikung, tajcsi, jóga, tánc, légzőgyakorlatok stb. rendszeres gyakorlása, vagy a meditáció. Az ilyen értelemben vett egyéni fejlődést elősegíthetik bizonyos gyakorlatok, melyek a figyelmességet fejlesztik.  Ezek többnyire igencsak egyszerű gyakorlatok, melyekhez hasonlóak a csikungban találhatók. Természetesen ezekhez a gyakorlatokhoz fegyelemre és kitartásra van szükség, ha egy shiatsu kezelésben nem csupán egy pillanatig szeretnénk ezeket alkalmazni.

Az irányított figyelem ilyen gyakorlataira a "belső technikák" kifejezést szeretném javasolni. Egyrészt mivel ezeket a shiatsu gyógyász csendben, a belső világában használja, kívülről csak a gyakorlott megfigyelő sejti, hogy valami történik. Másrészt azért nevezném ezeket "technikáknak", mert hasonlóan a testi shiatsu-technikákhoz célzottan és pontosan kivitelezhetőek, és kivitelezendőek is.

A belső technikák alkalmazásánál, már első alkalommal érdekes, sőt elképesztő aha-élmények jelentkezhetnek. A használt "fizikai" shiatsu-technikák más érzetűek, és másképp is hatnak. A belső technikák valódi potenciálja azonban - hasonlóan pl. a csikunghoz - évek kitartó és valódi érdeklődéssel végzett gyakorlása során bontakozik ki. Ennek során megnyílnak a shiatsu gyógyászban a belső határok, kiteljesedik a Kí megértése és annak használata a shiatsuban, fejlődik az energetikai érzékelés stb. 

1. Az egész test érintése

Ez a gyakorlat nagyon egyszerű, mint minden belső technika.  Az elv mindig az, hogy az ember először egyszerűen elmélyül és érint, ahogy egyébként is szokta. A tulajdonképpeni gyakorlat aztán annyi, hogy összekapcsoljuk az érintést egy bizonyos elképzeléssel, amely ehhez a speciális gyakorlathoz kötődik.

Többnyire könnyebb egy elképzelést a kyo helyek érintésénél alkalmazni, jistu helyek esetében ez valamivel nehezebb. Így van ez ennél a gyakorlatnál is, mégis alkalmazható a test minden pontjának érintésénél, és kell is alkalmazni. Ebben a gyakorlatban az ember egyszerűen elképzeli, hogy az érintés nem csak azon a helyen hat, ahol éppen a hüvelykujja vagy a keze vagy más testrésze van, hanem sokkal távolabbra a másik ember testének határáig ér.

Kezdetben talán nem jelenik meg olyan egyszerűen ez az elképzelés. Ha azonban ez megtörténik, valami megváltozik a shiatsu gyógyász testében. Úgy tűnik, mintha ez az elképzelés, hogy elérem az egész testet, csak akkor lenne lehetséges, ha a shiatsu gyógyász a saját testében valamit másképp érez. És pontosan erről van szó.

Így pl. előfordulhat, hogy a shiatsu gyógyász vállai ellazulnak, hogy belsőleg tágasabbnak és lágyabbnak érzi magát, a háta kicsit talán kiegyenesedik vagy épp ebben a pillanatban tűnnek fel olyan helyek a saját testében, melyeket mereven tart, és úgy érzi, hogy el kellene engednie.

És épp ez az, ami fontos: az ellazult és tiszta szándék, hogy egy helyi érintéssel elérjük a kezelt egész testét, létrehozza a shiatsu gyógyász testében azt az igényt, hogy önmagában megteremtse a körülményeket egy ilyen érintéshez. Vagyis, hogy lágyabb, tágasabb legyen, egy-egy fontos helyen ellazuljon, hogy így teret hozzon létre magában.

Egy olyan érintés, mely az egész testet befogja, több mint fizikai kapcsolat. A testi érintésben egy energetikai összetevő is megjelenik, és ez csak akkor lehetséges, ha a shiatsu gyógyász testében "tér" keletkezik.

Ha a shiatsu gyógyász a shiatsu kezelések alkalmával rendszeresen dolgozik ezzel az elképzeléssel, minden alkalommal egy kicsit gyorsabban ismeri fel a teste azt az állapotot, amely létre kell jöjjön. Végül annyira hozzászokik ehhez, hogy a shiatsu gyógyász mintegy gombnyomásra létre tudja hozni ezt az állapotot.

Ez egy egyszerű, de nagyon hatékony gyakorlat.

2. Meridián érintése a mélyben

Gyakorlat a mélység felfedezésére

A shiatsu tanulók és gyógyászok nem ritkán azt hiszik, hogy a shiatsu kezelésük már attól meridián-shiatsu, hogy a hüvelykujjukkal végig nyomkodják a meridiánlefutásokat. Korábban én is így gondoltam. A gyakorlati tapasztalataim aztán megmutatták, hogy ez a fajta meridián-shiatsu csak halovány sejtése annak, amit a meridián munka valójában jelenthet.

Legalább olyan fontos az, hogy tiszta figyelmességgel érintsem a meridiánt, mint a lefutások ismerete. Ez a figyelem a meridián minőségének észleléséből keletkezik, úgy is mondhatnánk, abból adódik, hogy az ember az érintésben "látja" a meridiánt.

A meridiánok nagyon finom energetikai minőségek, melyeknek a kezelésben való jelenléte sokszorosára növelhető a figyelmesség által. A tágas és tiszta figyelmesség teszi őket egyáltalán észlelhetővé és valóban érinthetővé. Belátható, hogy a meridián-shiatsu annál hatékonyabb, minél világosabban észlelünk egy meridiánt és minél tudatosabban, célzottabban vagyunk képesek érinteni azt.

A meridiánok "látása" furcsa egy dolog. Minél inkább akarjuk, és minél feszültebb figyelemmel próbáljuk látni őket, annál inkább visszahúzódnak - mint minden energetikai képződmény - a kutató tekintet elől. Az csinálja a legjobban, aki "véletlenül" fedezi fel a meridiánok energetikai észlelését, úgymond belé botlik. Két fontos feltételnek kell teljesülnie ehhez: elegendő gyakorlás és komoly érdeklődés a dolog iránt. A következő kis gyakorlat megkönnyítheti a meridiánok észlelésének felfedezését.

Legjobb, ha először 3-4 fős kis csoportban gyakorolja az ember, még mielőtt a kezeléseiben kipróbálja. A 3-4 fős csapatokban ugyanis egyvalaki kezel egy másikat, míg a többiek megfigyelhetik őket. Megfigyelőként többet lát az ember, mintha saját maga kezel. Az energetikai észlelések egyik alapvető jelensége, hogy minél közelebb van az ember a történésekhez, annál kevésbé "lát". A gyakorlatunk esetében ideálisan 1,5-2,5 méterre helyezkednek el a megfigyelők. És álló helyzetben könnyebb a "látás".

Segít, ha egy "hangosabb" meridiánnal kezdünk gyakorolni, vagyis egy olyan meridiánminőséggel, mely kezdők számára is viszonylag könnyen észlelhető. (minden meridián- vagy szervminőség lehet "hangos" vagy "halk", a rezgési állapotától függően) Normál körülmények között tipikusan "hangos" minőségként tartják számon a gyomor-, epehólyag- és hólyag- meridiánok lefutásait elsősorban a lábon. A szívburok és vékonybél minőségeket pedig a karon.

Valami másképp érződik

Miután a kezelő személy eldöntötte, melyik meridián-szakaszt fogja kezelni, kiválaszt egy egyszerű kezelési pozíciót, megkeresi a meridián elméleti szerinti lefutását, és figyelmesen belemerül a hüvelykujjával vagy a harántujjakkal.

A megfigyelők a belemerülés különböző mélységeinél változást fognak észlelni. Nehéz megmondani, milyen természetű ez a változás. Egyszerűen valami másképp érződik. Tulajdonképpen nem látható. Csak érez valamit az ember a testében vagy a térben. Ez nagyon finom, szubtilis valami, de ezzel egyidejűleg egyáltalán nem különleges. Amikor az ember felfedezi, nem ritkán van olyan benyomása, hogy már régóta ismeri. És ez igaz is. Minden ilyen dolgot folyamatosan észlelünk a mindennapjainkban is, csak ritkán tudatosulnak bennünk.

Valami másképp érződik, mivel az érintő személy közel kerül a meridiánhoz. A meridián energetikai terével felvett fizikai kapcsolat elindít egy reakciót, amit érezni, "látni" lehet. Még erősebb lesz ez a reakció, ha a kezelő figyelme már a testi érintés előtt felfedezi a meridián rezgő terét.

Aztán a meridián "központjában" fellépő reakció már sokkal "halkabb" mint a "periférián" felvett kapcsolatra adott válasz. Mégis sokkal világosabban megjelenhet a megfigyelő számára, ez adott helynek az energetikai minőségétől függ. Alapvetően azt mondhatjuk, hogy mind a megfigyelő mind a kezelt számára (és több tapasztalattal bizonyára már a kezelő számára is) jó és kielégítő érzés, amikor a kezelő eléri egy meridián vagy tsubo "központját".  És kimondottan frusztráló lehet, ha ez nem történik meg.

Itt egy igen érdekes dolog figyelhető meg: ha az érintő személy feszült (pl. vállak, karok), akkor nem ritkán van olyan érzése a megfigyelőnek, hogy a kezelő nem igazán éri el a meridiánt. És ez akkor is így van, ha a kezelő elég mélyre hatolt. Ha azonban vállai és karjai és ezen felül, az egész teste ellazul, és ezzel egyidejűleg tiszta figyelemmel nyugszik az érintett helyben, akkor az észlelhető reakció ugyan halkabb lesz, de a megfigyelőnek mégis egyre inkább az az érzése támad, hogy ez az érintés "telitalálat".

Minden érintés előhív egy energetikai reakciót 
Hogyan is lehet mindezen jelenségeket megmagyarázni? Teljesen nyilvánvaló, hogy minden testi érintés energetikai választ kelt, mely hasonlóan a hang- és fényhullámokhoz kiterjed a térben. Ezek a hullámok elérik azokat a személyeket is, akik ebben a térben tartózkodnak, részben beléjük is hatolnak, és így észlelhetőek számukra. A megfigyelő többnyire saját testében érzi ezeket az energetikai reakciókat.

Ilyen reakciókat kiváltó érintés lehet testi érintés pl. a kezeinkkel. Azonban az energetikai struktúrák tudattal is érinthetőek, ami ily módon érezhető reakciót is kiválthat. A meridián-shiatsuban a testtel és a tudattal dolgozunk. A shiatsu ilyen értelemben mindig egyfajta csendes csikungnak* is értelmezhető.

Amikor a shiatsu gyógyász a kezével egy meridiánnal a felszínén kapcsolatba lép, először egy küszöbreakció lép fel. Ez mutatja, hogy az érintés egy világos energetikai változást idéz elő a kezelt testében és meridián-terében.

Több tapasztalattal megállapítható az ilyen gyakorlatok során, hogy közelítéskor több ilyen lépcsőzetes "változás" történik. Ezek annál nyilvánvalóbbak, minél világosabb figyelemmel kapcsolódott a kezelő azzal a hellyel, amit meg fog érinteni. Ha ez a mentális kapcsolat nagyon erős, az első "küszöbreakció" már a fizikai testen kívül is érezhető, még mielőtt a kezelő személy egyáltalán megérinti a testfelszínt.

Ez a "külső" reakció jang jellegű, vagyis viszonylag világos. És annál világosabb, minél kifejezettebben pozitív töltésű (vagyis jitsu) a megérintett hely.

Az a reakció is, amely egy "meridián centrumának" megérintésekor történik, nagyon feltűnő lehet, habár más módon. A felületi küszöbreakcióval összehasonlítva jin jellegű. Halkabb, ezzel egyidejűleg azonban hatásában gyakran erőteljesebb.

Akkor is, ha az energetikai érzékelés inkább egyfajta érzet vagy érzés a saját testünkben, mint látás, mégis nagyon fontosak a szemek ennél az érzékelésnél. Ha ellazult pillantással nézünk arra a területre, ahol dolgozunk, sokkal könnyebben észleljük a reakciókat, mint csukott szemmel. Úgy tűnik, mintha a szemeink az optikai szerven túl a tudatunk összpontosító-szervei lennének. Lehetővé teszik, hogy kapcsolatba kerüljünk az energetikai struktúrákkal. Hogy a leírtakat csukott szemmel is láthassuk, sokat kell gyakorolni. A vakoknak gyakran fejlett ez a képességük.

Minden hely más mintát mutat egy érintés hatására

A megfigyelt reakciók nagyon különbözőek lehetnek. A megérintett hely energetikai állapotától függően az első "periférikus" reakció világosan észlelhető lehet már a bőrfelszínen (pl. egy kifejezetten jitsu állapotnál), rögtön az első finom érintésnél, vagy viszonylag gyengén, csak a mélyben (pl. ha ezen a helyen a meridián kyo).
A központ érintése kimondottan csendes, mégis erőteljes lehet (pl. egy kyo tsubóban). Akkor is, ha egy kyo minőségű hely általában kívánja az érintést, előfordulhat, hogy lehetetlen a központban érinteni, mert túlságosan fájdalmas. Aztán bizonyos körülmények között egy kifejezetten jitsu helyen is lehetetlenné válhat a központ elérése, mert egy erős jitsu állapot ezt nem engedi meg.

Ha az embernek még semmilyen tapasztalata nincs az ilyen fajta észleléssel, az lehet az első benyomása, hogy semmit sem érez. Ez gyorsan meg fog változni. Ez a gyakorlat olyan egyszerű, hogy a megfigyelők többnyire már az első alkalommal azt tapasztalják, hogy képesek érzékelni a reakciókat.

A következő lépés aztán, hogy nem csak nézőként, hanem kezelőként is észrevesszük a reakciókat. Ez valamivel nehezebb, mégis ebben a gyakorlatban a többiek támogatásával lehetővé válik. Akit szeretne többet felfedezni, az a saját praxisában területről-területre, meridián-szakaszról meridián-szakaszra meg fogja vizsgálni a különbségeket, s végül megtanulja, hogyan tudja a kezeléseibe ezt beleépíteni.

Vannak akiknek könnyebben megy a "látás" amikor kezelnek, mint amikor megfigyelők. Ebben az esetben kihívás a meridián-kapcsolat észlelése 2-3 m távolságból, és lehetőség új dolgok felfedezésére. A méllyel való kapcsolódás megismerése azonban ezeknek a gyakorlóknak is a saját kezelésük során történik.

Erre jó lehetőséget ad, ha egy kezelés során 5-10 percig végezzük a figyelmes behatolás, az első meridián-kapcsolat és a mélyben érintés gyakorlatát. Több tapasztalattal aztán használhatjuk a kezelésben ezt a figyelmességet bármely tetszőleges helyen.

Végül annyira megszokottá válik, hogy már nem is akar az ember másképp shiatsu-kezelést adni. Az a szint ugyanis, amelyet az ember a testben elér, amikor a meridiánnal kapcsolatba kerül, egy energiában gazdag szint, melyben a fizikai és az energiatest területeivel való kapcsolatok sokkal hamarabb és könnyebben keletkeznek, mint más mélységekben. Én ezt kommunikáló szintnek hívom. A meridiánok úgy hálózzák ezt be, mint az erek a levelet. Kielégítő érzés, ezzel a szinttel kapcsolatba kerülni.

Ahhoz, hogy tényleg a meridián-energiával dolgozzunk, először is fontosnak kell tartanunk, hogy a meridiánt a központjában érintsük.  Nem csak a kéznek, de a tudatnak is készen kell állnia erre az érintésre. Ezt tanulhatjuk meg ezzel a gyakorlattal.

Másrészt késznek kell lennünk arra, hogy az energetikai szinttel kapcsolatba kerüljünk. Ez belső tágasságot és könnyedséget követel. Az ilyen belső állapot kifejlesztését könnyítik meg a belső technikák, mint a "teljes test érintése" a "teljesen szabad Kí-áramlás" vagy a "Kí-projekció".


3. A mélyritmus és a kapcsolatok

A belső technikák lényege, hogy felfedezzük a valódi mélységet, melyben a meridián fut, és hogy figyelmünkkel a kezelés során ott legyünk. Ha ebben a mélységben figyelmesen érintjük a meridiánt, megváltozik a kezelés ritmusa.

A kezdő shiatsu gyógyászok számára a kezelés ritmusa három fázisból áll, nyomás, felengedés, továbblépés. Mind a három fázisnak megvan a maga jelentősége egy shiatsu kezelésben. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, csorbát szenved a kezelés. Amikor mindhárom fázist ugyanolyan fontosnak tekintjük, kialakul egy egyenletes kezelési ritmus, mely egy kezdő számára megkönnyíti a saját testének használatát a shiatsu kezelés során.

Azonban a meridián munka azt jelenti, hogy egyértelműen a meridiánnal dolgozunk. A meridiánnal dolgozni pedig annyit jelent, hogy éber figyelemmel benne vagyunk a mélyben. Ha a nyomás, felengedés és továbblépés fázisait tudatosan végezzük, nem lehetünk éber figyelemmel a meridiánban. Hiszen épp a nyomás, felengedés, továbblépés folyamatában vagyunk.

Ezen ok miatt vezetjük be a tartás fázisát. Ha kapcsolatba kerültem a meridiánnal, akkor elidőzöm ott. Ez a meridián-shiatsu legfontosabb pillanata. Ekkor mennek végbe a döntő energetikai mozgások. Ezért a tartás fázisa fontosabb, mint a másik három fázis.

Igen, a nyomás, felengedés és továbblépés csak azért vannak, hogy a mélyben való kapcsolat tartása lehetővé váljon, innen származik a létjogosultságuk. Bármilyen fontosnak is tűnik, hogy ne hanyagoljuk el őket, lényeges saját szerepük nincs. Ami igazán fontos, az a mélyben való kapcsolat ellazult tartása.

Ha a tartás ezen fázisa válik a meridián-shiatsuban a legfontosabbá, teljesen más kezelési ritmus alakul ki. A mélyben való kapcsolat vezet. És ez odáig fejlődik, hogy a kezelő személy már nem is hagyja el többet figyelmével a mélységet. A hüvelykujjnak ki kell emelkednie és tovább kell mennie, de a tudatosság a meridiánban marad.

Kezdetben nagyon nehéznek és szokatlannak tűnhet a mélyritmus. Olyan benyomásunk támadhat, mintha teljesen újra kellene tanulnunk a shiatsut. Bizonyos szempontból ez igaz is. Ha azonban a test és a tudat megszokják az új ritmust, sokkal egyszerűbbé válik a shiatsu, és szabaddá válik a tér, melyben aztán kikutatjuk a mélyben való kapcsolatot: pl. hol van ennek a kyo-nak a központja, milyen szögből érjük el legjobban, milyen minőségű érintés a legmegfelelőbb ezen a helyen?

A tartás fázisa akkor válik igazán fontossá a kezelés során, amikor a shiatsu gyógyász ily módon ellazulva tud időzni a mélyben. Ez azért válik lehetővé, mert ebben a pillanatban képes belül ellazulni, megengedni a tágasságot és a teret. Itt történik a belépés a meridián és az egész ember energetikai terébe, energetikai valóságába. Hisz az energetikai térbe csak úgy lehet belépni, ha a kezelőben is tér jön létre. Ez egy értékes pillanat, mely gyakran nem csak világos reakcióhoz vezet a kezelt személy energetikai mezőjében, de nagyon jó érzés is. Ezt nem szabad elszalasztani, élvezni kell!

Az a tér, tágasság, melyet a shiatsu gyógyász önmagában létrejönni enged, azokra a helyekre is kihat, amelyeket megérint a kezével és amelyekre a figyelme irányul. Nagyon hasznos ezt a hatást arra használni, hogy két érintett terület között tér-kapcsolatokat engedjünk kialakulni. A két kézzel való munka valódi jelentősége itt mutatkozik meg.

Ilyen kapcsolat talán létrejöhetne puszta mentális összpontosítás hatására is, de erőtlenül hatna. A gyógyítóban keletkező tér, tágasság az, ami a kapcsolatot erőteljessé és hatékonnyá teszi. Természetesen mindig szükséges a kapcsolat mentális elképzelése ahhoz, hogy a folyamatot iniciáljuk. Aztán persze a gyógyító egész testének át kell vennie a folyamatot; mint mondjuk egy gitár vagy hegedű teste, úgy válik a shiatsu gyógyász az alkalmazott technika, majd ezen túl a kezelt testében megérintett helyek, ill. az egész ott fekvő ember egyfajta rezonanciaterévé.

Kezdetben nem mindig egyszerű megengedni egy kapcsolat létrejöttét; gyakran engedünk a kísértésnek, hogy különleges igyekezettel kierőszakoljuk a létrejöttét. Ilyenkor aztán inkább kiábrándító az eredmény; ilyen kapcsolatokat ugyanis nem lehet létrehozni, csak megengedni a létrejöttüket. Erőfeszítést tenni ezért, annyit jelent, hogy beszűkítjük magunkat; amire viszont ilyenkor szükség van, az az elengedés és megengedés tágassága.

Az így végzett munka eredménye, hogy a meridián világosabban észlelhetővé válik. Bizonyos körülmények között olyan érzésünk támad, mintha egy elnyújtott, összefüggő teret érintenénk a két végénél. Ezt az érzékelést használhatjuk aztán egy még pontosabb meridián-munkához: hirtelen felismerjük, hogy a tér mely helyeken nem szabad és átjárható, mely részek vonják ki magukat részlegesen a meridián rezgő teréből, és aztán közvetlenül és célzottan tudunk dolgozni ezekkel a helyekkel (további részleteket ismerhetünk meg erről a munkáról az  "élő meridiánok" című cikkben).

A kapcsolatfelvétel belső technikája egy paradoxonra épül: azáltal érünk el valamit, hogy ellazulunk, elengedünk, tágassá válunk. Ez nagy kihívás, és mivel egy (lehetséges) megoldás  keresése oly sok dolgot elindít és megváltoztat az emberben, ez az egyik nagyon szép és hatékony módszere a "csendes" csikungnak is.

A "csendes"/"lágy" csikung a kínai energiamunka egyik ősi meditatív formája. Csendes csikung gyakorlatokról a kínai írás kezdete óta vannak leírások (3000 éve), és gyakran a kínai orvoslás anyjaként tartják őket számon. Régebbiek mint az akupunktúra, vagy a gyógynövények tudománya. A "belső művészet" élethosszig tartó gyakorlása elengedhetetlen volt a hagyományos kínai orvosok számára.

Sokat ülsz? Fáradt a hátad, merev a nyakad?

Támogasd a feltöltődést, lazítást, a megújulást a do-in gyakorlataival!

Töltsd le az eBook sorozatot, és kezdd el használni a do-in-t még ma!

>