A shiatsu (siacu) távol-keletről ered, és terjedt el a nyugati világban. Bár forrása az ősi kínai gyógyászat, az akupunktúra, mégis egy japán egészségmegőrző és gyógyító módszer, a japán kultúra és hagyomány lenyomatai erősen megmutatkoznak benne. Leginkább a zen-buddhizmus szellemisége hatott fejlődésére.

A zen a japán kultúra szerves része. A japánok magatartásában, életvezetésében vagy szokásaiban számos jelét láthatjuk ennek az életszemléletnek, melynek elsődleges vonása a természethez való tiszteletteljes viszonyulás, a jellegzetes zen világlátás. A fák, virágok, hegyek-völgyek birtoklási és hatalmi vágy nélküli, feltétlen és tiszta szeretete.

A buddhista tanítások közül nyugaton a zen a legismertebb. Talán azért, mert

• gyakorlatiassággal közelíti meg a spiritualitást
• egyszerű, letisztult tanításai vannak
• a nyugati ember „fej-központúságát” csökkenti
• a jobb agyfélteke használatát erősíti
• személyes tapasztalatra épít
• a megérzésre, az intuíció révén átélt tapasztalatra támaszkodik
• vonzó művészi jellege, eleganciája
• és van humora

Tapasztalás

A zen-buddhizmus lelkülete erősen áthatja a shiatsut, és ez elsődlegesen a tapasztalati megismerés fontosságának hangsúlyozásában mutatkozik meg. A zen is és a shiatsu is a személyes tapasztalatra épít, a különböző kérdésekre adott válaszok nem a racionális megértésből, hanem a tapasztalásból fakadnak. A shiatsu-kezelés során az átélt élmény, a tapasztalat a legfontosabb, hiszen az érintés hatása racionálisan nem igazán megragadható. A legfontosabb, hogy az érintéseket átéljük, és tudatosítsuk, hogy milyen érzeteket keltett bennünk a kezelés. Tehát a jobb agyfélteke, azaz a jin energia használatát hangsúlyozzuk. Ez teremti meg az egészleges érzékelést, a lényünk művészi oldalának kiteljesedését. Erre nekünk, akik egy egészen más kulturális közegben nevelkedtünk, különösen nagy szükségünk van. A jin energia használata csökkenti túlzott „fej-központúságunkat”, előtérbe helyezi a megérzést, az intuíciót. A shiatsu gyakorlása megteremti ezt a sajátos tudatállapotot, ami a zen meditációhoz hasonlatos.

A zen lényege a zazen, azaz a meditáció, amiben a tudat lecsendesítése, a mély nyugalom átélése a cél. A shiatsu-gyógyász ezt a légzés követésével és a harára, a test energiaközpontjára fókuszálva tudja elérni. A zenben a meditációt mozdulatlanul, a shiatsuban a kezelést mozgással, de a légzést folyamatosan követve végezzük, és nemcsak a saját, hanem a partnerünk ritmusára is figyelünk. Ez a kezelés során megteremti a tudat csendességét, és a mély nyugalmat mindkét fél számára. A hara-légzés segít, hogy a kezelés során alkalmazott nyomásokat minél könnyebben és hatékonyabban, az intuícióból táplálkozó tapasztalatra építve lehessen végezni.

Itt és most

A zen szellemiségből fakad az is, hogy a jelent, az „itt és most” fontosságát hangsúlyozzuk. A terápiás folyamatban erre építünk, és ebbe az irányba tereljük a partnerünk figyelmét is, hogy a tiszta tapasztalást ne zavarják a múlt terhei és a jövő bizonytalanságai. Az éppen most átélt nyugalom és lazaság fontos a kezelésben. Azt az üzenetet közvetítjük, hogy a kezelés alatt ne gondolkodj, ne mérlegeld a tüneteidet, ne akarj racionális magyarázatokat találni a különböző testrészeken átélt élményekre. Arra buzdítunk, hogy csak legyél jelen a pillanatban és vállalj közösséget a testeddel. Nincs elválasztottság, nincs birtoklás. Te és a tested minden pillanatban egyek vagytok.

Szándékmentesség

Amikor elkezdjük magát a kezelést, az az eredendően támogató, segítő szándék, amivel a partnerünkhöz viszonyulunk, átalakul bennünk. Nem akarunk segíteni. Az akarás beszűkülést okoz, és az energiamunkában gátat jelent. Ha el akarunk érni egy célt, ha sikeresen akarjuk kezelni a társunkat, akkor ez nyomásként nehezedik ránk és rontja az érintés minőségét, akadályozza a tiszta jelenlétet. A zen meditáció során ugyanez történik. A gyakorlót a célnélküliség jellemzi, hogy ne terhelje, és ne frusztrálja a tudatot semmi, el tudjon merülni a pillanatban.

Testtartás

A harmóniára törekvés a kezelő mozgását is áthatja. A szép, egyenes testtartás a zenben is alapkövetelmény, hiszen a külső és a belső világ szoros kapcsolatban áll, tükrözik egymást. A shiatsu-kezelés során végzett mozdulatokra minden pillanatban a kiegyenlítettség, szépség jellemző. Ez a harmónia akkor is magával ragadó, ha csak kívülről nézzük a folyamatot.

Partnerség

Az egyenrangú kapcsolat hangsúlyossága is leginkább a zen szellemiségére vezethető vissza. A shiatsu szóhasználatában a kezelt személyre nem használjuk a páciens vagy beteg elnevezést, hanem partnernek vagy társnak hívjuk. Ennek mély üzenete van, nagyon lényeges. A kommunikációban a partner elnevezés fejezi ki megfelelően a viszonyulást a másik ember felé, ami együttérző támogatás, és semmiképpen nem jelent hatalmi viszonyt. A zen közösségek hagyományát követi a shiatsu abban is, hogy a tanárok személyes kapcsolatban, példamutatással tanítanak. A shiatsut csak így lehet teljességében megtanulni. Könyvből, személyes kapcsolat nélkül ez nem elképzelhető.