BEVEZETŐ

A workshop témája a szorongás. A gyakorlatok összeállításánál mindenféle lelki teher csökkentésére gondoltam. A keleti orvoslás szerint a testi-lelki és szellemi részeink szoros kapcsolatban vannak, nincs elválasztottság közöttük. A do-in mozgásokkal tehát képesek vagyunk befolyásolni a lelki-szellemi állapotunkat a testünkön keresztül. A krónikus és akut félelmek, krízishelyzetek, traumatikus élmények, rossz kedélyállapot vagy depresszió kezelésére alkalmas lehet a do-in.

Amennyiben súlyosnak ítéljük a lelkiállapotunkat, a félelmek szinte megbénítanak és megakadályozzák a hétköznapi működésünket, természetesen kérjünk segítséget, keressünk fel gyógyító szakembert. Pszichológust vagy pszichiátert, akár shiatsu-gyógyászt. Mindenféle terápia mellett azonban szívből ajánlom a do-in használatát. Kibillent lelkiállapotaimban én is megtapasztaltam a hatékonyságát. Mindemellett tudom, hogy a lelki bizonytalanság bénító hatású és nagyban akadályozza a tetterőt. Még kiegyensúlyozott lelkiállapotban is kell egy bizonyos lelkierő, hogy elkezdjünk magunkról gondoskodni a do-in gyakorlatokkal. Sokszor nehéz az első lépést megtenni, rászánni az időnket, elfogadni, hogy megérdemeljük a figyelmet. Racionálisan értjük és tudjuk, hogy megtérül a befektetett energia, mégis számtalanszor meghiúsul az eltervezett gyakorlás. A magunkról gondoskodás nemcsak a kiegyensúlyozottság és a derűs lelkiállapot megteremtése miatt fontos. Nemcsak azért, hogy "most jobb legyen nekem". A betegségek megelőzéséről, tehát a jövőről is szól. A stresszhormonok állandó jelenléte a vérben túlműködésben tartja a testi funkciókat, védtelenek leszünk a különböző betegségekkel szemben, kimerülnek az öngyógyító erőink. Tudom, hogy sokaknak komoly kihívást jelent a napi rutinba beépíteni az öngondoskodást, de biztosan tudom, hogy megéri.

LELKI TERHEK

Mindnyájan átélünk időnként lelkileg nehéz helyzeteket. A félelemérzet vagy a szorongás egy bizonyos szintig egészséges. Az idegrendszerünket éber állapotba hozza, hogy minél jobban tudjunk reagálni az adott helyzetre. Ez egy szimpatikus idegrendszeri reakció, ami összpontosítja az erőinket, fókuszálttá tesz. Például vizsgahelyzetben vagy valamilyen konkrét veszély esetén tapasztalhatjuk az energiaszint felfokozott állapotát. Az ilyen hétköznapi helyzetekre a jól működő idegrendszer hamar regenerálódással válaszol. Egy nyugalmi periódus után visszaáll az egészséges éberség és nyugalom.

A nyugtalanság akkor válik problémává, ha általános érzéssé válik, ha nem tudjuk a nyugalmat megteremteni és ez a hétköznapjainkat is meghatározza. Mindennapos érzéssé válik a szorongás, amely jelen van, mindig "találunk" valamilyen indokot rá. A szorongás a tehetetlenség érzésével összekötött félelem, amikor úgy érezzük, hogy semmiféle befolyásunk sincs a történésekre.

Olyan világban élünk, amiben sok minden miatt aggódhatunk. A társadalmi feszültségek az országban és az egész világon félelmetesek. A bolygó kihasználása, a klímaváltozás is komoly szorongást válthatnak ki, főleg, ha engedjük, hogy a negatív hírek elárasszák a hétköznapjainkat. A társadalmi közösség szorongató fejleményeitől igyekszünk függetleníteni magunkat, hiszen nagyon kicsi a hatásunk ezekre. Találnunk kell valamilyen aktivitást, amivel a nyugalmunkat megteremtjük, valamiféle burkot építünk magunk köré.

Éppen elég megbirkózni a személyes életünkben lévő szorongató helyzetekkel. Mindnyájunkkal történhetnek megrázó események, amelyek felborítják a lelki nyugalmunkat. Erős félelmeink lehetnek például valamilyen betegséggel kapcsolatban, amikor aggódva várjuk a szövettani diagnózis eredményét, akár magunkról van szó, akár egy családtagról. Halálesetkor a gyász mellett lehetnek kínzó, önvádló gondolataink elszalasztott beszélgetésekről, a megbocsátás elmulasztásáról. Egy kilátástalan élethelyzet, megfelelési kényszer, bántalmazó kapcsolat, önbizalomhiány, elhanyagoltság, és még sorolhatnánk, mi minden miatt borulhat fel a lelki békénk. Az is előfordul, hogy egyszerűen csak rossz a kedélyállapotunk. Negatív gondolatokkal ébredünk, lehet, hogy konkrétan nem is tudjuk, miért vagyunk tele szorongással. Ilyenkor az érzékelésünk is eltorzul, az idegrendszerünk felfokozott aktivitásban van. Az agyban stressz-hormonok termelődnek.

REZILIENCIA

Viszonylag új fogalom a pszichológiában a reziliencia, azaz rugalmasság. Olyan képesség, amely csökkenti a külső ártó tényezők hatását és mérsékli a belső sérülékenységet. Sokféle definíció létezik, a közös vonások között szerepel a viszontagságos külső környezet és az azzal való hatékony megküzdés, az egyén bizonyos belső védelmi faktorainak megléte, megfelelő alkalmazkodás a nehéz helyzetekhez, illetve az ilyen élethelyzetek optimális megoldása. A rezilienciát nem lehet egyértelműen személyiségvonásként értelmezni, hiszen előfordulhat, hogy valaki reziliens egy bizonyos kihívással szemben, míg egy másik nehéz helyzet vonatkozásában már korántsem bizonyul rugalmasnak. A rezilienciát eszerint inkább egy dinamikus folyamatként érdemes értelmezni, amely során a belső képességek mellett a környezettel való interakciókat is figyelembe kell venni. A reziliencia tehát egy olyan tudati működés, amely magában foglalja a szélsőséges változások vagy fenyegetettség esetén is megvalósuló pozitív alkalmazkodás lehetőségét. Amikor a testünk merevségeit a do-in gyakorlatokkal elkezdjük oldani és a rugalmasságunk érezhetően növekedni kezd, akkor ezt a tudati képességünket is segítjük. A gyakorlás során megvalósuló pozitív gondolatok, a belső kontroll, az önmagunk felé irányuló empátia mind-mind erre irányul.

TRAUMÁK

Lehetnek az életünkben súlyosabb, traumatikus élmények is. A szakirodalom szerint a trauma egy olyan rendkívül megterhelő személyes élmény következménye, amelyben a lehetőségeink és erőforrásaink nem elegendőek a megküzdéshez. Bármilyen helyzet lehet traumatikus, amiben rettegést, kiszolgáltatottságot és tehetetlenséget élünk meg. Tehát mi magunk nem tudunk sem elmenekülni, sem megküzdeni a veszélyes helyzettel, nincs kontrollunk afölött, hogy mi történik, és eközben külső segítségre vagy védelemre sem számíthatunk. Traumatikus élmény lehet például a gyerekkorban vagy akár felnőttként átélt erőszak, a szexuális abúzus. Mindez rendkívül fájdalmas, az adott pillanatban feldolgozhatatlan, kimondhatatlan. A traumák hosszú távú hatásaival foglalkozó kutatások bizonyítékai szerint a másik ember által okozott (úgynevezett interperszonális vagy kötődési) traumatizációból a legnehezebb a felépülés. Hiszen ezeknek az átélése elpusztítja az ember azon hitét, hogy lehet önmaga, miközben másokhoz kapcsolódik. Az ilyen élményekben átélt hatalmas feszültségek azután megrekednek, mégpedig leggyakrabban a testben, de hosszan tartó nyomokat hagynak a személyiségben, a lélekben is. Shiatsu-gyógyászként rendre tapasztalom, hogy esetenként ugyan eltérő módon, de ezek a hatások az energiarendszerben is megmutatkoznak.

A shiatsu-terápia a testi és lelki béke, a belső biztonság megteremtéséhez hatékonyan hozzá tud járulni. Az energiarendszer harmonizálása, a biztonság és stabilitás közvetítése segítséget ad, hogy újra kiegyensúlyozottak lehessünk, megtaláljuk önmagunkat. Kiegészítésképpen a do-in, illetve annak, aki nyitott és képes rá, a kifejezetten erőteljes sport ajánlható. Egyik lehetőség például a futás, az agresszor ellen érzett harag felidézésével. Mindennapos tapasztalat, hogy az erős sportolás, ugrálás, futás segít megszabadulni a feszültségektől. Aki ilyen jellegű sportot űz, érzi, hogy az idegrendszere megnyugszik. Egyik tanárom, amikor a traumatikus élmények feldolgozásáról tanított, egyszerű helyben futást csináltatott velünk a tanfolyamon. "Fear running"-nak nevezte ezt a mozgás-gyakorlatot. Ki kellett hozni magunkból a legnagyobb aktivitást, el kellett érni a saját gyorsaságunk határait, hogy megérezzük a mozgás felszabadító hatását.

EGY SZEMÉLYES ÉLMÉNY

Én magam is átéltem egyszer egy drámai helyzetet, amikor utcai támadás ért. Az "üss vagy fuss" lehetőség közül ösztönösen a harcot választottam, és a férjem segítségével nyertem is. De ez a reakció olyan megterhelést jelentett, amitől a testemnek muszáj volt aktívan megszabadulnia. Erősen rázkódva, csillapíthatatlanul, hosszan zokogtam, ami a szerencsés végkifejlet miatt indokolatlannak tűnt, de már ismertem Peter Levin stressz-elméletét a kioldás-fázisról. Arról, hogy az idegrendszer egyensúlyának visszaállításához, ahhoz, hogy ne maradjon bent a testben az ijedség és félelem hatása, nagyon nagy segítség az aktív mozgás. Ösztönösen működik, ha nem akadályozzuk. Például a fel-alá járkálás, remegés vagy zokogás ilyen, jó, ha hagyjuk lecsengeni. A do-inban használt ütögetés is alkalmas erre. Miután kissé megnyugodtam, az egész testemet, főleg a mellkasomat ütögettem sokat, hogy a stressz bénító hatását megszüntessem.

A szorongásról és más lelki terhekről