A héten emlékeztünk meg a halottainkról. A halál témájával időről-időre érdemes komolyan szembenéznünk. Ez erősödött bennem, amikor egy kollégám cikkét olvastam a Shiatsu Journal-ban. Eva Ursula Pellio Németországban élő shiatsu-gyógyász írta, aki rendszeresen dolgozik halálos betegekkel egy hospice házban. A fordítást kicsit átszerkesztve idézem.
A hospice házban az élet utolsó szakaszában kísérjük a vendégeket (így hívjuk az ott élő betegeket). A hospice csapat, az ápolók, orvosok, lelki-gondozók, önkéntesek és még sok segítő ember, mindannyian a vendégekért vagyunk, a testi és lelki gondozásukért.

A kapcsolódásban a döntő kérdés, hogy koncepció nélkül a jelenben legyek. Mi shiatsusok gyakorlottak vagyunk abban, hogy kapcsolódjunk a személyhez és a jelen pillanathoz. Hozzá vagyunk szokva, hogy kövessük a benyomásainkat, az energia-állapotokat. Döntő kérdés a kapcsolatban, hogy miként mutatkozik meg az élet most ebben az emberben és mire van szüksége éppen most? Érintésre vagy csak jelenlétre. Beszélgetésre, zenére, pihenésre, egy kávéra, vagy valami másra. Különösen fontos, hogy ne akarjunk túl sokat adni.
Az emberi méltóság kérdése folyamatosan jelen van az utolsó életszakaszban. Sokszor kínzó a vendégeknek, hogy tehetetlenek, segítségre és ápolásra szorulnak. Egy kisgyermeknél, akit etetni és pelenkázni kell, nem merül fel a méltóság kérdése. Idősebb korban vajon miért? Mi történt velünk útközben? Összekevertük-e valamikor a függetlenséget és az önállóságot a méltósággal? Egy nemrég elhunyt barátnőmmel, aki ALS beteg volt, körbejártam ezt a témát. Egyre inkább segítségre szorult, végén már alig tudott valamit önállóan csinálni. Ő ezt nagyon méltatlan állapotnak érezte. Sajnos nem tudtam neki közvetíteni, hogy a méltóságának semmi köze ahhoz, hogy már nem tudta maga elvégezni a hétköznapi dolgokat. Számomra ő mindvégig barát és tanácsadó volt, minden korlátozottsága ellenére. Valahogy meg kellene tanulnunk különválasztani a méltóságot az önrendelkezéstől.

Mit adhatunk a betegeknek mi, mint kísérők? Azt, hogy törekszünk teljesen a személyt figyelembe venni. Őt, aki amellett, hogy gyenge és gondozásra szorul, mégis száz százalékban ember. Azzal is segítünk, ha igyekszünk természetesnek maradni. Ha tudatosítjuk magunkban, hogy a halál az élet része. Ismerjük a Tao lényegiségét. Ebből az egységből jövünk, és oda térünk vissza. A Tao-ból születik a világban tapasztalható Öt átváltozás fázis, meríthetünk ebből a kincsből is. Fejleszthetjük az érzékelésünket, hogy pontosan tudjuk mi az, amire éppen szüksége van a gondozottunknak, mit adhatunk neki ebből a kincsből. Hiszen az utolsó életszakaszban is hat a változások energiája. Adok néhány szempontot az öt elemhez, a változás fázisaihoz. Ha súlyos beteget ápolsz, ezek segítségedre lehetnek. De mindig kövesd a saját megérzéseidet, hagyd, hogy a belsőd vezessen, érezd magad szabadnak.
A Fa elemhez a látás, lazítás, izmok tartoznak. Lehetséges és kívánatos-e a szemkontaktus? Vagy éppen az önvizsgálat ideje van? A Fa elemhez tartozik a változás, az új lehetőségek, talán vannak felismerések az élet végén is. Talán döntéseket kell hozni. Lazítsd el a saját vállaidat, engedd el a feszültségedet. Majd kérdezd meg, hogy finoman ráteheted-e a kezeidet a vállára.
A Tűz elem az érintéssel, melegséggel, együttérzéssel kapcsolatos. Lehet, hogy fázik, vagy éppen melege van. Várj arra az impulzusra, ami jön. Talán szeretnél egy érintést adni, egy finom pontnyomást hosszan kitartani. Minden pont kezelésével az egész embert érintjük. A kevesebb sokszor több. A „Szorongás palotája” pont (a tenyér közepén, Szb-7) nyugalmat hoz. Tanítsd meg a hozzátartozóknak, az ápolóknak, akár maguknak a betegeknek. Ez a fázis egyre finomabbá tesz, így az érintés ennek megfelelően lehet egészen lágy, néha lehelet finom. Emlékszem egy hölgyre, aki azt élvezte, ha egyszerűen csak együtt ültünk és kávéztunk. Eközben ő tartotta az én kezemet. Nyugodtan, szavak nélkül kapcsolódtunk.

A Föld elem az anyaföld üzenetét hozza, hogy bárhogyan is, de megtartalak téged. Itt a kérdések a biztonság a támogatás körül forognak. Mi szolgálja itt az életet, ezt az embert, mi szolgálja a családot és a hozzátartozókat. Ők is nehéz fázisban vannak. Egy hölgy mesélte nekem, hogy mennyire szeretett énekelni egy dicsőítő korált. Kikerestem a zenét, együtt hallgattuk és dúdoltuk, mindkettőnknek könnyek szöktek a szemébe.
A Fém elemhez a légzés és a szárazság tartozik. Figyelj a szemek, az orr, a száj nedvesen tartására. A légzést támogasd megfelelő testhelyzetbe hozással. A változások terén itt arról van szó, hogy szerényen a lényegre koncentrálunk. Meghajolunk az élet előtt, ahogy most van. Ebben segít nekünk, ha figyelünk a saját légzésünkre, ami a jelenbe visz.

A Víz elem megajándékoz a bölcsességgel, a csenddel, visszavezet az eredethez. A nem-tudásban megnyílhat a tudás. Ilyenkor sem a vendégek, sem a hozzátartozóik nem kell, hogy aggódjanak. Ott vagyunk együtt a csendben. A “Pezsgő forrás” (a talppárna alatt, V-1) pont érintése illik ehhez a pillanathoz. Ülj csendes jelenlétben és hallgass az élet misztériumára. Egy vendég szervezett nekünk, hospice munkatársaknak egy adventi délutánt. Felolvasott nekünk karácsonyi történeteket az életéből. Szép ajándék volt.
A kísérés, látogatás során természetesen nem fogsz minden változási fázist érinteni. Legyél biztos abban, hogy érzed, amire szükség van, ami megmutatkozik, és arra adj választ. Fontosnak tartom, hogy személyesen kapcsolódjunk a halál témájához. Ajánlom az alábbi két kérdés megválaszolását, szánj rá egy kis időt. Mi lenne, ha 14 nap múlva meghalnál? Mit kellene megtenned? Adj időt magadnak a gondolkodásra, talán tényleg 14 napot. Hagyd, hogy átjárjanak a kérdések, és írd is le a válaszokat. Elmondhatom, hogy ez a gyakorlat sok meglepetést tartogatott számomra.

Evának ez a cikke juttatta eszembe, hogy évekkel ezelőtt az iskolánk is kereste a kapcsolatot a hospice szolgálattal. 2014-ben együttműködési megállapodást kötöttünk a Magyar Hospice Alapítvánnyal (MHA). Ennek keretében ismeretterjesztő előadásokat és bemutatót tartottunk a shiatsuról. A hospice ellátásban azóta is dolgoznak önkéntes shiatsu-gyógyászok.
Csodálatos írás, köszönöm!