Az iskolánk 25. születésnapja kapcsán készült tízrészes riportsorozat első beszélgetése rendhagyó, hiszen Bencze Laci a beszélgetőtársam, aki nem shiatsu-gyógyász. Ugyanakkor, mint azt a legutóbbi blogbejegyzésben olvashattátok, nélküle biztosan máshogy alakult volna a shiatsu magyarországi története. Laci az iskola megálmodója, ő támogatja a működést ötletekkel, videózással, és évek óta ő az iskola egyik ügyvezetője. A beszélgetésből kiderül, milyen dinamikával vettünk részt a folyamatban, és hogyan zajlik az együttműködés közöttünk. Természetesen a végén azt is megtudhatjátok, hogy mit üzen számunkra a shiatsu.
Egy részlet a riportból:
Laci: Thomas Prett meghívott bennünket egy masszázstanfolyamra Grácba, mert hogy a Christian Schnabl barátjával akkor kezdték el a shiatsu tanítását, és a Saul Goodman-től átvett módszerrel a Nemzetközi Shiatsu Iskolát Grácban megalapítva mi voltunk gyakorlatilag az első évfolyam, amit ők, mint első modult tanítottak. És hát ez egy nagy kaland volt. És a történetnek ez a szépsége, hogy az ember sokszor nem gondolja, hogy miből mi fog következni a saját életében. Én, ugye, a saját karrieremet szerettem volna építgetni Bécsben, és ebből az lett, hogy neked lett egy karriered a shiatsuval.
Eszter: Akkor mi már tíz éve házasok voltunk, és az első szemeszter után megszületett a harmadik gyermekünk. Úgyhogy én vele, meg a másik kettővel otthon voltam sokáig, és elég lassan jöttem rá arra, hogy ez a shiatsu, ez nekem nagyon jól esik. Elkezdtem, ugye, a gyakorlásokat, és egyre inkább azt éreztem, hogy ezt nagyon jó csinálni, és még amellett hatékony is. Úgyhogy hét év alatt végül is aztán egyedül kijártam, és elvégeztem az iskolát, és aztán a praxison gondolkodtam. És akkor jött az a pillanat, hogy az iskolát megint te álmodtad meg. Az a jin energia, ami benned van, ebben a vonatkozásban nagyon hasznos. Terveid és vízióid vannak. Én pedig a jang részét vállaltam, és aprólékosan felépítettem a tananyagot, megírtam a tanterveket a jegyzeteim alapján, és ebben nagy segítségem volt az, hogy én pedagógus vagyok.
Laci: Igen, mert én tanítottam, akkor már nemcsak bőgőztem - lehet, hogy a bőgőzést abba is hagytam -, de bekerültem iskolákba, és láttam azt, hogy ez egy nagyon jó dolog, hogy most itt, a 90-es évek vége felé már lehet ilyet csinálni, hogy iskolát alapítanak az emberek. Én waldorf iskolában tanítottam 10 évig, és láttam azt, hogy te is szeretnél valamit most már tényleg tanítani, és arra gondoltam, hogy akkor ez ne csak egy ilyen home office legyen, hogy otthon, vagy valahol tanítgatsz, hanem hogy legyen itt egy igazi iskola. Legyen egy alapítvány, ami majd ezt támogatja, és akkor hát így született az alapítvány, és az alapítványnak az intézménye, az iskola.
Eszter: És azóta is te vagy az alapítvány kurátora. És hát az első 3-4 évben azért nagyon lassan alakultak a csoportok. Én az első időben az egész bevételt hirdetésre költöttem, később is nagy összegeket, és aztán 3-4 év után kezdtek így jobban összeállni a csoportok, és egyre többen tanultak, és akkor magam mellé is vettem Págyi Juditot, később Jászberényi Évát, és akkor ővelük tanítottam.
Kattints a képre (videóra), és nézd meg a teljes beszélgetést!
Nagyon élvezetes volt hallgatni Benneteket. A shiatsu már történelem – amit ti írtatok! Hozzátettetek valami jót és hasznosat a világhoz. Büszke vagyok Rátok és köszönöm, hogy a magunk módján én és családom is megtapasztalhatuk a shiatsu, do-in ajándékait!