Óriási izgalommal készültem a 7. Európai Shiatsu Kongresszusra, amely ismét az esemény megálmodásának helyszínén, a svájci Alpokban, Kientálban került megrendezésre. Beszámolóm teljesen személyes jellegű, első sorban az engem ért hatásokról írok, így leírásom egyáltalán nem teljes körű. Éppen ezért mindenkinek azt javasolnám, hogy ha van lehetősége, látogasson el egy ilyen rendezvényre, szuper élmény!

Első alkalommal mentem Svájcba, úgyhogy már akkor elámultam, amikor megérkeztem a hegyekbe. Valóban csodálatos vidéket választottak a szervezők, ideális a természettel és az önmagunkkal való kapcsolódásra. A levegő kristálytiszta, a háttérzaj a patak csobogása, a hegyek, a zöld mezők, a legelő (és a felvirágozott!) bocik látványa meseszerűvé teszi az élményt az idelátogatóknak.

Kientalerhof AG az ISS (Intenational School of Shiatsu – Nemzetközi Shiatsu Iskola) központja, de a helyszín egyéb terápiák oktatásának is helyt ad és nem mellesleg szállodaként is működik. A több épületből álló komplexumhoz hatalmas kert és egy apró tó tartozik, amelyben fürödni is lehet. Ebben a kertben állították fel a megnyitóünnepséghez a sátrat, ahol péntek reggel több mint négyszázan gyűltünk össze a 7. Európai Shiatsu Kongresszusra.

Kedves, csillogó szemű kollégák, izgatott tanárok jártak-keltek Kiental főutcáján, egyrészt mert az előadások több helyszínen is voltak, másrészt mert a legtöbben ebben a faluban szálltak meg, úgyhogy a shiatsusok elfoglalták Kientált a hétvégére. Az idei kongresszus a „Shiatsu – Mirror of being”, „Shiatsu - A lét tükre” címet kapta, és több workshopnak is ez volt a vezérfonala.

A rendezvény mottóját így fogalmazták meg a szervezők: „Felszínre hozzuk és megmutatjuk saját belső világunkat, feltárjuk a hatalmunk és a figyelmünk által rendelkezésünkre álló kí forrásait. Kíváncsian fordulunk az újdonságok felé, tapasztalatokat gyűjtünk és megosztunk. Teret kínálunk az újnak, az ismeretlennek, a hagyományosnak és a fejlődőnek.”

A nyitóprogram üdvözlőbeszédekkel és bemutatásokkal kezdődött, majd egy egészen meglepő sámán énekkel (vagy inkább előadással) fejeződött be. A rengeteg programból nagyon nehéz volt választani, de sajnos muszáj volt. Legszívesebben valamilyen varázs időnyerő eszközt használtam volna, hogy több, párhuzamos workshopon is részt vehessek. Bár előre kellett regisztrálni tanárokhoz, és elég sok foglalkozás hamar megtelt, azért szerencsére sikerült bejutnom azokra az előadásokra, ahova nagyon szerettem volna.

Az elsőnek Daniel Schneitter és Rene Fix workshopját választottam, amely a „Rezonancia és reflexió” címet kapta, és főmotívuma a kezelésben a partnerek között megjelenő tükröződés volt. Biztos sokan tapasztaltuk már, hogy „véletlenül” pont olyan személyt kezelünk, aki azzal a problémával fordul hozzánk, ami valahogy megjelenik a mi életünkben is. Mint ahogy sokszor rádöbbentem arra is, hogy minden shiatsu-kezelésben önmagamat is kezelem. Daniel egyébként az esemény egyik szervezője is. Tartott már workshopot Budapesten a Nemzetközi Shiatsu Iskolában, én akkor nem találkoztam vele, de most nagyon közvetlen és kedves embernek ismertem meg.

Számomra különleges élmény volt, hogy a gyakorláshoz egy japán shiatsu-terapeutával kerültem párba, akinek a szakmai tapasztalata lenyűgöző volt, tűpontos diagnózis állított fel rólam tíz perc alatt… Takeshi szan a fiával érkezett, aki szintén shiatsus, sőt, már az édesapjának is ez volt a hivatása.

Már nagyon régen kíváncsi voltam az Akinobu Kishi által alapított Sei-Ki shiatsu irányzatra, így délután Kyoko Kishi tanfolyamán vettem részt. Kyoko az alapító Kishi felesége, egykori munkatársa, szellemi örökségének gondozója és hiteles átadója a Sei-kinek. Ez tulajdonképpen egy struktúra nélküli stílus, Akinobu hosszú (Namikoshi-) shiatsu praxis után eltávolodott a hagyományos meridián kezelésektől, és irányzatában a kí szabad áramlására tette a fókuszt. Ezáltal valódi szándékmentes kezelés valósul meg, nincs betegség vagy megjavítandó partner, csak figyelem, érzékelés és rezonancia, amely összeköt bennünket. Az irányzatról bővebben Kishi és Alice Whieldon „Life in Resonance” című könyvében olvashatunk.

Másnap délelőtt Wilfried Rappenecker workshopjára mentem. Ismét nagyon nehéz volt választani, hiszen többek között, ekkor tartotta Haruhiko Masunaga is a tanfolyamát. Wilfriedet már ismertem, sokat járt Budapesten, és nekem nagy élmény volt a tanítása, úgyhogy „biztosra mentem”. Úgy érzem, hogy a tükröződés a shiatsuban tematika itt is érvényesült. Wilfried a Tér fogalmával dolgozik, meridiánokkal és meridiánok nélkül is. A saját terem érzékelése után a társam terébe lépek, egészen pontosan arra a helyre, amelyet kezelni szeretnék. Az itt létrejövő közös rezonanciában, egyfajta éber meditációban elmélyülök. Nagyon erős kezeléseket lehet adni és kapni így, engem személyesen mindig megérint Wilfried tanítása. 

Délután egy könnyedebb programon vettem részt, Patrizia Stefaninivel sétát tettünk a patakparton, kapcsolódtunk a vízzel, a földdel, a fákkal.  A táj lenyűgöző volt, a workshop az önfeledt játékról szólt. Patrizia PHD fokozattal rendelkező fizikus, és emellett évtizedekig volt Pauline Sasaki, a quantum shiatsu megteremtőjének tanítványa. Szívesen hallgattam volna tőle a shiatsu és a fizika kapcsolatáról szóló előadást, de ez most egy könnyebb hangvételű kurzus volt.

Mi egy szomszédos kisvárosban foglaltunk szállást, de akik Kientálban laktak, esténként zenés-táncos programokon vehettek részt. Mi inkább a környező falucskákban sétáltunk a párommal. A közelben, a hegyek között van egy gyönyörű tó, a Thunersee, ha arra jártok érdemes kirándulásokat tenni a környéken. A kongresszuson sem magyarokkal, sem közép-kelet európaiakkal nem találkoztam — attól persze még lehettek, hiszen elég sokan voltunk —, inkább a németajkúak voltak többségben, de részt vettek többen spanyolok, franciák és japánok is.

Vasárnap délelőtt Ivan Bel kurzusán vettem részt asszisztensként. Ő a Ryoho shiatsu iskola és az MSH (Missions Shiatsu Humanitaire) alapítója, amely egy olyan honlap, amely összegyűjti és feltárja a segítségnyújtó shiatsus akciókat, megmozdulásokat szerte a világon. Nagyon érdekes, inspiráló cikkeket olvashatunk az msh-shiatsu.org oldalon, és az Ivan által létrehozott History of Shiatsu facebook csoportban is.

Mostani workshopjának címe „Utazás önmagunkban, az Üresség Oszlopában”. Ez a kínai gyógyászatból ismert Xu Li, amely az eget és földet összekötő pillér az emberben. Ezt az energiacsatornát pontnyomásokkal nyitottuk meg. Ilyen kezelést adni legalább annyira átütő élmény, mint kapni. Szinte mozdulatlanul ültünk egy órán át, így saját energetikai terünk érzékelése is jelentősen megváltozott. Engem leginkább egy vipassana meditációra emlékeztetett ez az érzés, a pontnyomások kitartásakor és a befogadásakor is. 

Megannyi fantasztikus műhely volt, ahova nem jutottam el. A tanárok, a teljesség igénye nélkül: Gabriella Poli, Helmut Kiegen Brauer, Jürgen Westhoff, Teresa Hadland, Pia Stainek, Andreas Haas, Haruhiko Masunaga (Shizuto Masunaga fia).

Vasárnap kora délután a záróceremónia ismét a sátorban kapott helyet ünnepléssel, köszönőbeszédekkel, búcsúzással.

Azt hiszem, hogy shiatsu-terapeutaként nagyon szerencsések vagyunk, hogy a mi foglalkozásunk messze több, mint egy munka vagy pénzkereseti lehetőség. Inkább hivatás, szemléletmód, élethez való hozzáállás. Tekintve, hogy ebben a szenvedélyemben itthon csak egy szűk csoport osztozik, igazán felemelő volt Kientálban olyan emberek körében lenni, akik hasonlóan látják a világot, és általuk ismét megtapasztalhattam azt az érzést, hogy nem vagyunk egyedül.