A shiatsu eredményességét vizsgáló tanulmányok alapját különböző hatásvizsgálatok képezik. Ezekben a kezelések előtt és után a kutatásban résztvevő betegeknek a tüneteik változásáról kell kérdésekre válaszolniuk. Az eredmények összegzésében a kutatók sokszor megjegyzik, hogy a módszertani korlátok, mint például a kis mintaszám, a szubjektív beszámolók, és sokszor a kontrollcsoportok hiánya arra utalnak, hogy további, szigorúbb kutatások szükségesek a shiatsu hatásainak megerősítéséhez és a placebo hatás kizárásához.
Először kiemelném a szubjektivitást. Az orvosi kutatások, például a műtétek eredményességéről szólók, objektivitásra törekszenek, igyekeznek minden szubjektív faktort kizárni. Például képekkel bizonyítják, mondjuk egy műtét után, hogy a beteg szerv megváltozott, a problémát megoldották. Vagy egy gyógyszer bevizsgálásához laboreredményeket vetnek össze, tehát elsődlegesen nem a tünetek szubjektív megítélésére hagyatkoznak, hanem igyekeznek objektívebb módszerekkel alátámasztani a hatásosságot. Tehát, ha valami szubjektív, akkor az a tudományos gondolkodásban kevésbé értékes.
A shiatsu, mint holisztikus gyógymód, egyértelműen vállalja a szubjektivitást. A kezelésben elismeri a megismételhetetlenséget, a két ember közötti kapcsolat viszonylagosságát. A keleti szemlélet művészi megközelítésű, egészleges, nem vész el a részletekben. Ezzel másfajta megközelítést képvisel, nemcsak a testi változásokat tartja fontosnak, hanem az egész ember állapotát, lelki-szellemi vonatkozásait is figyeli. Amikor egy betegséggel keres meg valaki, ez a tény nyilván meghatározza a gyógyítási folyamatot, de a terápia hatékonyságát nemcsak a testi tünetek változása határozza meg.
Tegyük fel, hogy shiatsu-terápiára jön valaki, akinek gerincsérve van. Az MR vizsgálat képén egyértelműen látható az elváltozás. Komoly tünetei vannak, derékfájás, merevség, lábba kisugárzó fájdalom, zsibbadás. A shiatsu-kezelés, mondjuk három alkalom után, még nem változtatja meg a tüneteket — bár ez igazán ritka —, csak annyi történik, hogy csökkennek a beteg félelmei, nyugodtabb lesz, bízik a gyógyulásában, jobban alszik. Ezek tisztán szubjektív állapotváltozások, fizikailag nem változik a sérv. Tudományos értelemben tehát nem történt semmi, pedig az életminőség, a lelkiállapot nagymértékben megváltozott. A gerincsebész a beteg lelkiállapotával nem tud mit kezdeni. Ha jó a kapcsolata a beteggel, talán mosolyogva bólogat, de mellékesnek tartja a szubjektív érzeteket.
Placebohatás
A pontos definíció szerint a placebohatás egy olyan jelenség, amelyben a beteg állapota javul, vagy tünetei enyhülnek egy olyan kezelés után, amelynek nincs specifikus terápiás hatása a kezelt betegségre vagy állapotra. Tehát, bár köztudott, hogy az elme és a lelki tényezők javulása képes csökkenteni a testi tünetek érzékelését, vagy akár valós biológiai változásokat is előidézhet a szervezetben, ha valaki pusztán lelkileg érzi magát jobban, akkor ezt a tudományos vizsgálatok nem tekintik önmagában érvényes terápiás eredménynek. De ez nem jelenti azt, hogy a hatás ne lenne valós és jelentős.
A pszichológiai állapot, a gyógyulásba vetett hit és a testi egészség között szoros kapcsolat van. A betegségek kezelésében meghatározó szerepet játszik a lelkiállapot. Ezt mi, shiatsu-gyógyászok tudjuk és tapasztaljuk, és már a konvencionális orvoslás is elismeri, hogy azoknak, akik lelkileg kiegyensúlyozottak, nagyobb az esélyük a gyógyulásra. Hangsúlyoznám, hogy a shiatsuban azért ennél többet teszünk, hiszen specifikus hatásokat érünk el, harmonizáljuk a szervek energiáit.
Függőség
Az előző részben említettem, hogy a neten több ezer hatásvizsgálatról lehet olvasni, ezek mind külföldön készültek. Egyetlen Magyarországon végzett kutatásról tudok. A Nyírő Gyula kórház addiktológiai osztályán készítette szakdolgozatát egyik tanítványunk, Fele Krisztina, aki a Semmelweis Egyetem addiktológiai konzulens képzésen vett részt. Az osztályon szenvedélybetegekkel, alkohol- és drogfüggő személyekkel dolgozott, erről készítette a szakdolgozatát, amire kiváló minősítést kapott. 30 beteg vett részt a kutatásban, 15 kapott 2-3 alkalommal shiatsu-kezelést, 15 személy nem, ők a kontroll csoporthoz tartoztak. A 15 résztvevőnek elmagyarázták a shiatsu működését, majd egy beleegyező nyilatkozat aláírása után arra kérték őket, hogy kérdőíveket töltsenek ki, 1-től 5-ig értékelve a tüneteiket. Az orvosaik is bevonódtak a kutatásba, ők is hasonló módon minősítették a személyek aktuális állapotát. A kérdőívet mind a 30 ember és az orvosaik is kitöltötték.
A kontroll csoport állapotában nem történt változás, a másik csoportban azonban a shiatsu-kezelések hatása szignifikáns javulást mutatott. Eltérő mértékű volt a változás, de a kezelés egyértelműen enyhítette a következő tüneteket: sóvárgás, feszültség, szorongás-félelmek, kéz- és fejremegés, izomfájdalmak. A szakdolgozat alapos és részletes beszámolót tartalmaz a javulás mértékéről, statisztikai elemzésekkel alátámasztva. A kutató tapasztalata szerint a shiatsu jól beilleszthető az addiktológiai osztályon folyó egyéb terápiák közé. Megerősíti ezek hatékonyságát, hiszen javul a betegek hangulata, nyitottsága és elégedettség érzése. (A szakdolgozat iskolánk könyvtárban elolvasható.)
Autizmus
Egy másik tanulmányról szeretnék még beszámolni, aminek az üzenete, úgy gondolom, különösen aktuális. Sok család életét megnehezíti, ha autizmussal (ASD) élő gyermeket nevelnek. Ennek a betegségnek a súlyossága nagyon különböző lehet, sokféle segítséget is lehet igénybe venni, de sok szülőnek alapélménye, hogy lényegében csak magára számíthat. Ilyen esetekben a családi shiatsu nyújthat támogatást, különösen azért, mert alkalmas a kapcsolatok javítására és a gyermek megnyugtatására. Az alábbi tanulmány súlyos állapotú autistákkal végzett kutatásról szól, tehát a spektrum szélén lévőkről, de meggyőző, hogy a shiatsu még náluk is javítani tudja az életminőséget.
Egy izraeli intézményben történt a kutatás, ahol súlyos autisták élnek. Másképpen fogalmazva, alacsony szinten funkcionálók, tehát az autizmus spektrumzavarban markánsan érintettek, és értelmi képességeik is gyengének mondhatók. Tal Badehi, végzett shiatsu-gyógyász 3 éven keresztül foglalkozott 21 autistával. Részletesen leírja a kezelési célokat, amelyek sokkal korlátozottabbak, mint egy „normál” praxisban. Legfeltűnőbb talán az időfaktor. Nagy sikernek számított, ha 20 percig megszakítás nélkül tudta végezni a kezelést. Beszámol azokról a komoly problémákról, amelyek fölmerültek ezeknek a különleges embereknek a kezelése során. Nagy türelemmel „kitanulta”, kivel-hogyan lehet kapcsolatot kialakítani. Alaposan meg kellett figyelnie minden egyes páciens jellegzetes szokásait, tanulmányoznia kellett a szükségleteiket. Ezeket az ismereteket aztán kreatívan felhasználta, hogy az együttműködés létrejöjjön.
A dolgozat végén egy részletes táblázatban foglalta össze az eredményeket. Az állapot-javulásban mindenkinél, aki folyamatosan elfogadta a kezelést, sikerült szignifikáns eredményeket elérni, tehát nem állja meg a helyét az a széles körben elterjedt nézet, hogy az autistákra nem hat az érintéses terápia. A tanulmány konklúziója az, hogy a shiatsu-terápia nagyon értékes lehetőség az autisták számára, leginkább nyugtató hatása és a kapcsolatteremtés javulása miatt.
A tanulmány a honlapunkon magyarul olvasható: