A keleti kozmológia szerint a Víz elem energiáját az évszakok közül a leginkább a tél képviseli, és ennek az elemnek meghatározó szerve a vese. A tél sötétsége, nyugalma és csendje a vese minőségét hordozza és közel hoz az élet mély, lényegi kérdéseihez.

Néhány ilyen kérdés:

• Ki vagyok én és mit akarok?
• Mi a feladatom az életemben?
• Mik az erősségeim, mik a gyengeségeim?
• Képes vagyok-e kockázatot vállalni?
• Milyen lehetőségeim vannak a fejlődésre?

A válaszokat a vese életenergiája hordozza, és „megsúgja”, hogy mire van szükség ahhoz, hogy a helyemen legyek. Rendelkezésemre bocsátja ehhez az erőt, a bátorságot és az akaratot.

A keleti kozmológia szerint tehát az életfontosságú szervek közül a vesének kiemelt szerepe van. A vese tárolja az életesszenciát, a szüleinktől kapott életerőt. Ez minden aktivitás forrása, egy alapenergia, amely biztosítja a létet, az élni akarást, és tágabb értelemben is támogatja az akaratot. A vese tehát alapvető energiaforrásunk.

A Hagyományos Kínai Orvoslás írásaiban a vesét sokszor egy maghoz hasonlítják. A növények magja minden információt tartalmaz, amely a növény teljes fejlődéséhez szükséges, akár egy kis virágról, akár egy nagy fáról van szó. A kifejlődéshez azonban nem elég a genetikai állomány, szükség van megfelelő élettérre is. A növény csak akkor tudja a benne szunnyadó növekedést megvalósítani, ha ez biztosított, ha oda kerül a mag, ahol a klíma, a környező növények, a föld minősége megfelelő számára. Az ember életében is fontosak és meghatározóak a környezeti hatások, de a tervek, tudatos döntések, az akarat ugyanakkor kevésbé tesz bennünket kiszolgáltatottá, mint egy növényi magot.

A vese meridián

A keleti orvoslásban minden szervhez kapcsolódik egy meridián, ami a szerv „személyiségének” kisugárzása. A szervhez tartozó testi-lelki-szellemi funkciók ezeken a testet behálózó információs csatornákon keresztül támogathatók. A vese meridián a talpon kezdődik és a láb belső oldalán halad a törzs felé. A meridián kezdőpontja a Pezsgő forrás nevű pont, a talppárna alatt a hosszanti középvonalon található. Fontos helyek vannak még a kapcsolat-felvételre a belső boka körül, a boka fölött a lábszáron és a térdnél.

Az erős és rugalmas boka és térd stabilitást biztosítanak a lábakban, amik a test gyökereinek tekinthetők. A lábunkkal nemcsak a pozíciónkat foglaljuk el, hanem gyökeret is eresztünk a „létezésben”. Bátorság és akarat kell, hogy meg tudjuk élni a „saját lábon állást”, hogy megvessük a lábunkat abban, ami megfelel a lehetőségeinknek. A vese energiája segít megtalálni azt az életcélt, élethivatást, küldetést, ami illeszkedik valódi természetünkhöz, ami összhangban van a személyiségünkkel, ami igazodik a képességeinkhez és tehetségünkhöz. Ha ez megvan, akkor megfelelő talajon állunk, és az élet kihívásain úrrá leszünk. Ahogy egy fa megfelelő helyen és megfelelő klímában kiváló és gazdag termést hoz, úgy a harmonikus vese meridián is bőséget biztosít az élet minden területén. Ez a belső bőség abból fakad, hogy megtestesítjük önmagunk valódi természetét, követjük saját, lényegi valónkat.

A vese meridián lábon futó szakasza segít megvalósítani a szilárd és mély gyökereinkkel való kapcsolatot, ami általános bizalmat és bátorságot ad. Ez a bizalom és bátorság elengedhetetlen ahhoz, hogy valami felé szívvel-lélekkel, erős akarattal elköteleződjünk. Akár hosszú távú, személyes célokra gondolhatunk, vagy párkapcsolatra, vagy a munkánkra, hivatásunkra. Az elköteleződés egyfajta odaadás képessége, és nem jelent alávetettséget. Inkább a tudatos és szabad akarat kifejeződése.

A vese meridián a törzsön az elülső középvonal mentén halad, de a derék és a keresztcsont nagyon fontos és meghatározó testrészek a vese energiája szempontjából. A derék merevsége összefügg a félelmek és a bátortalanság erősödésével. Ilyenkor nem áll a rendelkezésünkre az esszenciális életerő. A honlapon elérhető „Do-in workshop a Víz elemről” pontosan azzal a céllal készült, hogy a fent említett témákban előrébb jussunk. Hogy a vese energia szabad áramlása segítsen megtalálni a választ a nagy kérdésekre. Talán furcsának tűnik, hiszen ezek szellemi-lelki dimenziók, de a tapasztalataink azt mutatják, hogy a testünkkel foglalkozva igenis megnyugtató megoldásokhoz juthatunk. A bátorság és az akarat erősíthető a lábakon és a derékon lévő meridiánpontok felszabadításával. 

A fekete szín

A vese és a Víz elem jellemzése nagyon sokféle szempont szerint történhet. Érdekes aspektus a hozzá kapcsolódó szín, a fekete szín kérdése. Miért a fekete a Víz elem színe és érzelmileg hogyan viszonyulunk ehhez a színhez.

A Víz elem a jin energiát képviseli, amiben a sötétség és a nyugalom jelenik meg. A fekete szín ehhez a minőséghez illik, hiszen a fény hiánya jellemzi. Tehát a titokzatosság és misztikum színe. Ha a vizek, tengerek mélyén lévő sötétségre gondolunk, akkor eljutunk a Víz elem alapérzelméhez, a félelemhez. A fekete a félelmetes és ismeretlen világ szimbóluma. A fény érzékelésének, a vizuális információknak a hiánya összhangban áll a Víz elem befelé forduló, belülre figyelő jellegével, valamint a jin erő dominanciájával, a passzivitással. Ez a téli időszakban hangsúlyos, amikor a természetben az életfunkciók lelassulnak, szinte megdermed minden. A növények energiája a felületről a gyökerekbe, a fényről a sötétségbe húzódik vissza.

A mi kultúránkban hagyományosan a gyász színe a fekete. Ez a veszteség, a csend, a mulandóság és az alázat szimbóluma az európai hagyományban. Bár más kultúrákban eltérő színek kapcsolódnak a gyászhoz, a fekete mégis univerzális érzelmeket fejez ki, amelyek az emberi élet végességéhez és az ezzel kapcsolatos fájdalomhoz kapcsolódnak. A halál az élet lezárása, és egy ismeretlen dimenzióba való átlépés. A Víz elem energiáját a keleti kozmológia pontosan ehhez az ismeretlen, e világon túli dimenzióhoz kapcsolja, a megszületés előtti és a halál utáni „léthez”. Ahogy a fekete szín a fény hiányát jelenti, úgy társítható az élet, a remény és az öröm hiányával, amelyeket a halál hoz magával. A gyász időszakában spirituális kérdésekkel szembesülünk. Az ilyenkor jellemző érzelmi állapot a lelki elmélyülés, a befelé fordulás, ami megint csak a Víz illetve a vese energiájához kötődik. 

A csend

Közeledik a karácsony, a téli napforduló ideje. Ilyenkor a jin energia a legerősebb, az év leghosszabb éjszakáit éljük át. A természetben ez a passzivitás és a csend ideje. Az ember is a természet része, harmóniánk a vele való egységben tud kiteljesedni. Miért van mégis az, hogy félünk a csendtől. Aktivitással, zajjal, fényekkel vesszük körül magunkat. Riaszt bennünket a csend világa, szorongással tölti el a lelkünket, mert az örök csendre, ama „bekerített csendre” emlékeztet minket. (Zelk Zoltán) Szinte menekülünk a csend elől, pedig igen nagy szükségünk volna rá. Testünknek, lelkünknek egyaránt jót tenne, ha elmerülnénk benne. A csendben jobban megértjük önmagunkat és a világot. Jobban megismerjük azt, ami van. A csend nem valaminek a hiánya, hanem remek lehetőség arra, hogy valami megszülessen. (Scott Peck)

A világban meg is történik a változás pillanata. A téli napfordulókor, amikor legteljesebb a jin energia, legmélyebb a csend és a sötétség, akkor megszületik a jang, a fény. A keresztény kultúrában Jézus jelenti ezt a fényt. Elkezdődik a sötétség visszahúzódása, lassan elindul a természet a tavaszi nap-éj egyenlőség felé.

További írásokat a Víz elemről ezen az oldalon találhatsz.