Maga a szó jelentése: nagy élet. A makrobiotika Japánból származó táplálkozási rendszer. De nem csak étkezési tanácsokkal szolgál, hanem eszmerendszerét mélyen áthatja a kínai Taoizmus, a világ finom, energetikai működéséről szóló elmélet. A Taoizmus alapvetése, hogy mindenben működik az életenergia két ellentétes, de egymást kiegészítő minősége, a jin és a jang erő. Az akupunktúrás gyógyítás elterjedt Japánban, az ottani népi gyógymódokba beépült, és ebből a találkozásból fejlődött a shiatsu, a do-in és a makrobiotika is. Elterjesztése két japán tanító-gyógyító, George Ohsawa és Michio Kushi nevéhez fűződik. (Mindkét szerző néhány könyve magyarul is megjelent)

Először az Egyesült Államokban, majd Európában hoztak létre intézményeket, főleg rákos betegek gyógyítására. Ezekben a ma is működő „szanatóriumokban” a shiatsu és a do-in mellett a táplálkozás kap nagyon nagy hangsúlyt, mert a gyógyulás meghatározó feltétele, hogy olyan ételeket fogyasszunk, ami az életet, a gyógyulást támogatja. A makrobiotika nézőpontja, hogy csak az ad egészséget, csak az táplál igazán, ami önmagában is harmonikus, tehát a jin és jang erőket kiegyenlítetten tartalmazza. Ez a megközelítés alapvetően eltér minden más táplálkozási elmélettől. A táplálékok közismert, „tudományos” megközelítése az analízisen alapul: mennyi fehérjére, szénhidrátra, van szükségünk. Milyen legyen a zsírok, ásványi anyagok, rostok aránya. Mennyi vitamin szükséges, milyen vitaminok, stb. Rengeteg különböző, egymásnak gyökeresen ellentmondó elmélettel találkozunk nap mint nap. A makrobiotika nem ilyen analitikus szemléleten alapszik, hanem a táplálékok energiáját nézi. Azt a természetét, ami egészleges, holisztikus. Azzal is törődik, hogy milyen testi-lelki-szellemi energiát erősít bennünk az elfogyasztott étel energiája, milyen hatással van ránk a tápanyagok „lelke”, hogyan állnak kölcsönhatásban a táplálékok nem csak a testi folyamatokkal, hanem az érzelmi, szellemi állapotokkal is.

A makrobiotikus diéta a növényi eredetű táplálékon alapul. Fontosnak tartja a főzést, a tűzzel és a vízzel való találkozást, tehát a nyers ételek fogyasztásáról azt tartja, hogy túl sok energiát emészt fel a feldolgozásuk. Ajánlja a lakhelyünk éghajlatán hagyományosan növekvő terményeket, amiket az évszaknak megfelelően fogyasztunk. Lényegesnek tartja még a nyugodt körülményeket étkezés közben és a sok rágást. Az étrendben semmi sem tilos. Az egészségünk aktuális állapotának megfelelően bármit ehetünk-ihatunk, de legyünk tudatosak, éberen figyeljünk a testünk jelzéseire. Ha jó egészséget és hosszú életet szeretnénk, akkor tartsunk mértéket a nem tápláló ételek fogyasztásában. A makrobiotika ajánlása szerint ez max. 10% legyen.

Melyek tehát azok az ételek, amik a legharmonikusabbak, amikben a jin-jang energia kiegyenlített. Elsődlegesen a gabonák ilyenek, leginkább a barna rizs. És a többi gabona is (búza, rozs, árpa, zab, köles, hajdina, kukorica) szemes formában, főzve fogyasztandó, tehát a kenyér és társai nem tartoznak az ajánlott étkek közé. Ezek túl jangok, szárazak, keménységet okoznak az emésztőrendszerben. A barna rizs fogyasztása rendkívül jó hatású, a gyógyulást támogatja, sok beteg ember tapasztalata ez. Önmagában harmonikus életerő van benne. (Ki tud csírázni, ellentétben a fehér rizzsel.) A gabonák fogyasztása 50%-ban ajánlott.

A következő a zöldségfélék és hüvelyesek 25%-os csoportja. A mi éghajlatunkon hagyományos terményekre gondoljuk: hagyma, répafélék, karalábé, zeller, káposzta, cékla, cukkíni, uborka, tök. Négy zöldség nem tartozik ebbe a csoportba, mert túlságosan jin, őket a gyümölcsökhöz sorolja a makrobiotika. Ezek pedig burgonya, paprika, paradicsom és a padlizsán. A hüvelyesekkel változatossá tehetjük a tányérunkat. Nyáron a borsó és a zöldbab ajánlott, télen a sárgaborsó, lencse és a szárazbab. A babfélék közül válasszuk inkább a kisméretűt, az kiegyenlítettebb, mint az óriás bab. A legjobb az azuki bab, a vese működését jelentősen támogatja.

A gyümölcsök, magvak fogyasztása általánosan 15%-ban ajánlott. Ez az évszaknak megfelelően kissé módosul. Nyáron az éppen érő gyümölcsökből többet ehetünk, hiszen akkor meleg van, a gyümölcsök jin energiája jól hűt. Télen kevesebb legyen a jin táplálék, akkor a hűtő ételek megterhelőek. A trópusi gyümölcsök fogyasztását kerüljük, főleg, ha éppen betegek vagyunk. A magvak közül a szezám-, a napraforgó-, a len- és a tökmag ajánlott, a többi túl olajos, túl jin. A sósmogyoró fogyasztása sok energiát elvesz: önmagában erősen jin, a sótól erősen jang lesz. A tengeri növények, az algák is ebbe a 15%-os csoportba tartoznak. Nagyon jó energiát közvetítenek az élet keletkezése „helyszínéről”. A tengerek még mindig nagyon tiszták, nagy megújulási képességgel rendelkeznek. Az algákkal magunkhoz vesszük ezt az erőt. Jól kiegészítik a napi menüt a fermentált ételek, (pl. a savanyú káposzta), a szelíd fűszerek és a gyógyteák. Ha ilyen diétát csinálunk nincs szükség vizet inni, megfelelő mennyiséget fogyasztunk belőle. (Hacsak nem végzünk erős fizikai munkát.) 

Maradt a már említett 10%-os rész, a felsoroltakon kívüli táplálékok: hús, tojás, tej és tejtermékek, alkohol, és mindenféle nem természetes ennivaló. 

Ha a táplálkozás inkább jang jellegű, tehát sok húst eszik valaki, (főleg, ha emlősöket), akkor az emésztőszervek, hosszabb távon a többi szerv is, és a kötőszövet megkeményedik, feszült lesz, összehúzódnak a szövetek. Ilyen emberen a belső feszültségérzet is megfigyelhető. Általában jellemző a türelmetlenség, erőszakosság, túlzott aktivitás, nyugtalanság. A túlzott jang energia-bevitel tehát testi-lelki merevséget okoz.

Ha a táplálkozás inkább jin jellegű, sok cukrot, édességet, tejterméket eszünk, akkor az emésztőszervek, hosszabb távon a többi szerv is, és a kötőszövet túlságosan ellágyul. Lassul a funkciója, kitágul, elerőtlenedik. Megjelenik a gyomor túlérzékenysége vagy az allergiák. Az agyműködés is gyengül, romlik a memória, a koncentráló-képesség. A belső tartás hiánya lelkileg is megfigyelhető. Túlzott aggódásban, idegességben, önbizalomhiányban jelenik meg. A csoki fogyasztása rövidtávon mintha segítene az elveszettség érzésen, de hosszú távon csak ront a helyzeten.

A jin-jang energiát szélsőségesen hordozó táplálékok egymás utáni fogyasztása sajnos nem támogatja az egészséget. Természetes módon kívánunk egy marhasült után vörösbort, vagy sós csipsz után kólát. De ez nagyon sok energiát vesz igénybe tőlünk. Úgy képzelhetjük el, mintha egyszer a szaunában, utána rögtön a hideg vizes medencében lennénk, és soha nem lenne köztes állapot. Esetleg a mérleghintán vagy fönt, vagy lent lennénk, soha nem egyensúlyban. Testi és érzelmi labilitást okoznak a szélsőséges ételek.

A shiatsu terápiás munkám során számtalan esetben ajánlottam makroboitikus kúrát a betegeknek. Sokan megijedtek a komoly váltástól, az addig megszokott étrend drasztikus átalakításától. Aki viszont nyitott volt és megtapasztalta a felszabadultságot, a gyógyulás után is megtartott valamennyit a szabályokból. Én magam is így vagyok. Törekszem a tiszta energiát adó táplálékok fogyasztására. Egy évben egyszer, tavaszi a nagyböjt idején teljes mértékben betartom az ajánlásokat. A barna rizst önmagában is szeretem, és egyértelműen jobban érzem magam, ha csak azzal és zöldségekkel táplálkozom. A makrobiotika elvei szerint, akár egész apró lépések megtételét javaslom mindenkinek, hogy az egészségünket támogassuk.