Kevés szó irritál annyira, mint a címbeli összetett szó…
Gyakran pillantanak vissza ránk bulvárlapok címoldaláról boldogságtól sugárzó tekintetű, szép, fiatal párok. Sikeresek, az egyik (vagy mindkettő) közismert személy. Ketten együtt pedig megtestesítik azt a tökéletes álmot, ami mindenkinek a vágya: nemcsak megtalálták a boldogsághoz és elégedettséghez vezető utat, hanem ráakadtak még arra a személyre is, akivel meg is tudják osztani mindezt, s így teljesedik ki az életük. Irigylésre méltóak, a nép számára ez csupán egy álom marad. Tekintetükből áramlik a jelen Tüze, s örökkévalónak tűnik. Gyakran tapasztalhatjuk azonban, hogy néhány hónap, esetleg pár év múltán egy hangos – vagy kevésbé hangos – hír arról tájékoztat minket, hogy az álompár már nem pár…
Hogy hányféle Tűz ég szerte a világban, ki tudja? Van olyan, amelyik egy kis szikrából „első látásra” lobban fel, s gyorsan kihuny. Van, amelyik lassan kap lángra, s fokozatosan erősödik. Van, amelyik folyton izzik, s időnként fel-feltámad, hogy nagy lángokat szüljön. S olyan is van, amelyik évtizedekig csak parázslik. Meg még olyan is… de hát mindenki tudja, hogy végtelen a Tüzek formája. És a kovácsok száma is már több, mint nyolcmilliárd. Vannak, akik lelkesen ápolják a Tüzet, vannak, akik nem tudják, mihez kezdjenek vele, és a két véglet között bármi lehet. És arról se feledkezzünk meg, hogy általában két kovácsnak kell együttműködnie.
A kisvárosban, ahol lakom, tőlünk pár utcára áll egy Kádár-kocka ház, egy rövid, de annál kanyargósabb utca végén. Piciny kertjében egy-két gyümölcsfa, kis veteményes és pár négyzetméter szépen nyírt gyep. Nem ismerem az ott lakó idős házaspárt, sosem beszéltem velük, gyakorlatilag semmit nem tudok róluk. Mindössze néhány alkalommal láttam, ahogy együtt dolgoznak a kertben. A bácsi, bőven 70 felett – egyszerű munkásnadrágban, szebb napokat látott, kifakult pólóban – olyan komótosan tol egy elektromos fűnyírót a pázsiton, hogy nehéz eldönteni, csak támaszkodik rajta vagy valóban halad is vele. Nem siet. Sehova. És egészen biztosan oda fog érni.
Mellette a párja, a néni – válluk szinte összeér – hasonlóan egyszerű ruházatban: szoknya, előtte itt-ott maszatos kötény, felül mintás blúz, amit bizonyára csak a kerti munkához vesz fel. Segít a férjének: karján lóg a gondosan összetekert hosszabbító köteg, s amikor szükség van rá, adagolja a zsinórt. Egyszerre lépnek, ismerik egymás ütemét, talán még levegőt is egyszerre vesznek. Nem beszélnek, nincs mit mondani, mozdulataik úgy egészítik ki egymást, mint összeillő puzzle-darabok. Semmi feleslegesség nincs bennük. Nem néznek egymásra sem, egy irányba néznek, amerre a fűnyíró halad. (Halad?) Beszippant a látvány. Semmiségnek tűnhet: mindennapos tevékenység egy kertes házban. Mégis nehéz nem elmerülni bennük. Ez már nem Tűz. Ez Föld.
A Tűzből szükségszerűen előbb-utóbb hamu, Föld lesz. De miért másabb ez a szeretet, mint a fentebb vázolt Tűz. Attól, hogy ebben a Földben benne van minden, ami anno a Tüzet jellemezte. Benne van a legelső vágy szikrája, a szerelem lángra lobbanása, a szenvedély forró perzselése, a későbbi gyakori vagy alkalmi viták hevessége, a szóváltások utáni zsörtölődések füstje, és az összes, együtt megélt élmény parazsa. De más is van ebben a Földben, nem csak a Tűz maradéka. Benne van tápláló szeretet, ami erőt ad mindkét félnek az élet (és egymás) elviseléséhez, a biztonságérzet, vagyis a tudat, hogy mindig, minden körülmény között ott lesz a támasz még akkor is, ha úgy tűnik, összeomlik a világ, és benne van a stabilitás, az érzet, hogy nem veszít(het)jük el az egyensúlyunkat. Igaz, hogy a vágy szikrája mára csak emlék, és nincsenek már mindent felperzselő lángok, és a lobogás is a múlté; viszont velünk tart a Föld minden erénye. S most már kovácsokból kertészekké kell, hogy váljunk…
Aki azt gondolja, a Tűz örökre úgy fog lobogni, ahogy a szikrából megszületett, becsapja magát, becsapja a párját, és nem utolsó sorban figyelmen kívül hagyja az öt elem körforgásának erejét. Hogy a bácsi és a néni Tüze milyen volt, nem tudhatom. És azt sem, hogy milyen kovácsok voltak, hogyan gondozták a Tüzet. De abban bizonyos vagyok, hogy a Földjük sűrű, erős, stabil, tartalmas. És hogy kovácsból nagyon gondos kertészekké váltak. Ők az igazi álompár. Sajnos azonban ettől még nem fognak megjelenni egyetlen újság címoldalán sem…
Szerző: Imre Zoltán
Zoli! Nem gondoltam, hogy benned egy írói tehetséggel megáldott kínai bölcs rejtőzik. Most már tudom!
Nagyon jó írás, benne van az 5 elem körforgásának ereje, maga a Tao.