Vissza a gyökerekhez…
Ezzel a címmel rendezte meg a Mashite az első magyarországi shiatsu kongresszust az elmúlt hétvégén (június 16-18.). A páratlan rendezvény szervezőinek nem titkolt célja volt, hogy egy kis pezsgést vigyenek a hazánkban 25 éve szárba szökkent shiatsu világába.
A három nap során három mester stílusába, praxisába nyerhettek betekintést a résztvevők. Roberto Taverna (Namikoshi shiatsu), Thierry Camagie (Iokai shiatsu) és Tzvika Calisar (Seiki Meridian shiatsu) és segítőik minden nap más-más témával foglalkoztak. Szó esett az irányzatok alapvető módszereiről és fókuszáról, a testtartásról és a nyomástechnikákról, valamint a diagnózis szerepéről. Bár a kongresszus címe azt sugallja, hogy a shiatsu irányzatok közös forrásához nyúlunk vissza, valójában azt tapasztalhattuk meg, hogy mennyi különbözőség is van az egyes megközelítések között. A három mester hitelesen képviselte a saját irányzatát, és a személyiségük, habitusuk, temperamentumuk közötti különbségek változatossá és érdekfeszítővé tették a programot.
Noha a gyakorlásokhoz nem voltak ideálisak a feltételek, a szervezők érezhetően mindent megtettek annak érdekében, hogy a résztvevők jól érezzék magukat. A nyelvi akadályok leküzdése (olasz, angol) hatalmas energiát követelt tőlük, amiért minden elismerésem az övék.
Összességében a kongresszust sikeresnek lehet tekinteni, hiszen amellett, hogy bővítette a jelenlévők szakmai tudását, tágította a szemléletüket, képes volt összeterelni különböző magyarországi iskolák különböző szintjein lévő tanulóit, praktizáló terapeutáit és oktatóit. Tovább emeli a kongresszus nívóját, hogy olyan nemzetközi eseménnyé nőtt fel, ami nem pusztán a környező országokból, hanem még a tengeren túlról, Dél-Amerikából is csábított ide érdeklődőket.
Külön ki szeretném emelni Gulyás Viktornak, a Nemzetközi Shiatsu Iskola egykori tanárának a tevékenységét. Kezdve azzal, hogy az ő fejében született meg a kongresszus gondolata. De ha ez nem lenne elég, hátán vitte az egész szervezési munkát, annak koordinálását, s nem utolsó sorban fáradhatatlan házigazdaként és tolmácsként is kiválóan teljesített.
A kongresszus ünnepi zárásaként a résztvevők elismerő emléklapot kaptak, és az ötletgazda Viktor, megköszönte a meghívott előadóknak az értékes tanítását, illetve a szervezők csapatának a lelkes munkáját. Bár jómagam csak az utolsó napon tudtam részt venni, gyanítom, hogy ez volt a három nap legmeghatóbb, legmegindítóbb mozzanata.
Imre Zoltán